
Egy ritka műtét után, 32 évesen tette le az érettségit Noémi: "Két kicsi gyermek mellett néha úgy éreztem, elfogyok"
„Amikor elkezdtem a sulit, egy nagyon komoly elhatározást hoztam.” Noémi 32 évesen érettségizett, közben állapotos volt, és egy méhnyakműtéten is átesett. Ráadásul ő volt az egyik magyar nő, akin ezt a különleges műtétet végrehajtották. A terhesség további részét fekve töltötte. De lábadozás közben sem adta fel a tanulást.
Varga Noémi idén, 32 évesen tette le az érettségit. A tanulás során két gyermeknek is életet adott. Az első terhessége 22. hetében méhnyakműtéten, azaz konizáción kellet átesnie, hogy ki tudja hordani a babát. Ráadásul ő volt az első magyar nő, akin ezt a speciális beavatkozást elvégezték. Ezért különösen rizikós volt a műtét. A terhesség további részét végig ágyban fekve kellett töltenie. A kislánya végül szerencsésen, egészségesen, 38 hetesen, császármetszéssel született meg.

Ez a pillanat örökre megmarad bennem
– mondja. Ezután elhatározta, hogy nem hagyja abba az álma megvalósítását. A gyermekeinek példát akart mutatni, és nekik egy jobb jövőt adni. Folytatta a tanulást, fekve. "Amennyit tudtam, otthon tanultam, lassan, kitartással, napról napra haladva!"
Érettségi felnőttként, nehéz élethelyzetben
Varga Noémi soha nem tartotta magát "jó tanuló típusnak". Gyerekként küzdenie kellett a tananyaggal. Ezért nem volt könnyű felnőttként meghozni a döntést: visszaül az iskolapadba.
A második évben kiderült: újra babát várok. Nehéz volt, de mégis csináltam tovább. A kisfiam is császárral született, és bár fizikailag és lelkileg is fárasztó volt, tovább tanultam. Sokszor voltam kimerült. Nem tudtam mindig bejárni, de éjszaka, csendben, tanultam
– nyilatkozta Noémi a Ripostnak. Noémi a nehézségekben nem volt egyedül.
Mindeközben ott volt velem a férjem, aki mindig mellettem állt. A családom segített, amiben csak tudott. És a tanáraim is rengeteget támogattak, biztattak, hittek bennem, akkor is, amikor én magamban már alig. A harmadik év már könnyebbnek tűnt, de igazából még nehezebb volt. Két kicsi gyermek mellett, háztartással, tanulással, mindennel, néha úgy éreztem, elfogyok. De valami vitt előre. A hitem. Az álmaim. És a rengeteg biztatás, amit az osztálytársaimtól, tanáraimtól kaptam.
Végül elérkezett az érettségi napja.
Nagyon izgultam, sokat sírtam is előtte. De mentem, és végigcsináltam.
Noémi történelemből Trianont, irodalomból Ágnes asszony és a Nyelvünk eredete témát húzta. Földrajzból tájékozódnia kellett a térképen és Észak-Európa sajátosságai tételt húzta. Elmondása szerint ettől félt a legjobban. De a tanára segített, bátorította, így sikeresen megcsinálta.
A cigány népismeretből a roma házasság, gyerekvállalás, vallás volt a tételem. És akkor, ott, úgy éreztem: ez már nem csak vizsga volt – ez rólam szólt.

Ezerszer feladhatta volna
Noémi az évek során rájött arra, hogy nemcsak az érettségi megszerzéséről szól a története. Egy másik típusú, új élet első lépcsője. Egy olyan élet, amiben vállalja a döntéseivel járó következményeket, és végigcsinálja azt, amit elkezdett. Ezerszer feladhatta volna, sokszor úgy érezte, hogy minden arra utal, hogy válassza a látszólagos könnyebbik megoldást. De végül nem bánta meg, hogy nem így tett. Noémi esete a kitartásról szól, arról, hogy ha felismerjük mi az, amit ténylegesen tehetünk, és valódi elhatározást hozunk, akkor nincsen lehetetlen. Noémi története a hit útja.
Sokan talán nem is látják, mennyi erő kellett hozzá. Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem, és nem csak a hibáimat nézte. És most itt vagyok, 32 évesen, két gyönyörű gyermekkel, egy szerető férj oldalán, és megszereztem az érettségit. 29 évesen kezdtem. Nem hittem benne, de belevágtam. Most pedig, 32 évesen, kimondhatom: MEGCSINÁLTAM. Ha valaki más is épp most küzd, kételkedik, elfáradt, azt üzenem neki: Nem baj, ha lassan haladsz. Nem baj, ha néha meginogsz. Csak ne add fel. Mert eljön a nap, amikor elmondhatod: megérte.






