"Hálás vagyok, hogy Isten nem vette el az életem" - sztrók után újra dolgozik az igazgatónő

Nemcsak a testének, a lelkének is meg kellett gyógyulnia, mondja Adrienne, aki egy tárgyalásról került hirtelen kórházba. Az energiaszektorban dolgozó igazgató a sztrók után most visszatért a vezetői székbe és másoknak segít a nehézségek elviselésében, az újrakezdésben.

Képzeljük el, hogy egyik napról a másikra elveszítjük az irányítást a testünk felett a sztrók miatt. Az egykor hétköznapi mozdulatok, mint egy pohár víz felemelése vagy néhány szó kimondása, hirtelen lehetetlenné válik. Ez történt Németh Adrienne-nel egyik pillanatról a másikra.

Adrienne több mint harminc éve dolgozik az energetikai szektorban. Igazgatóként dolgozott, amikor váratlanul agyvérzést kapott.

Váratlanul jött a sztrók

Egy tárgyalás közepén, ahol épp száz százalékosan teljesítettem, hogy mindenkinek megfeleljek, az életem egy pillanat alatt fordult meg. A munkahelyi és magánéleti stressz, a hónapokon át tartó alváshiány, a rendszertelen étkezés, az, hogy ezerrel pörögtem, végül megtette a hatását. Azt gondoltam, hogy bírom. Oké, néha felszökött a vérnyomásom, de kinek nem? Meggyőztem magam, hogy a testem bírja. Azt hittem, egy szuperhős vagyok

- mesélte az igazgatónő. Elmondása szerint olyan érzés volt, mintha egy tojás esett volna a fejére és szétfolyt volna. A sztrók következményeként teljesen lebénult a bal oldala. Adrienne, bár súlyosan érintett volt, mégis szerencsésnek tartja magát.

Hálás vagyok, hogy Isten nem vette el az életem

- szögezte le Adrienne.

Az első hetekben teljesen kiszolgáltatottá vált: nem tudott önállóan járni, enni Ebben az időszakban készítette el saját felépülési tervét, azaz, ahogyan nevezte: "a szükségletek kielégítésének evolúcióját", amely mutatja a felépülés folyamatát lépésről lépésre: először a felülés gyakorlása, kerekesszék, bot és végül önálló fürdés, öltözködés – erről táblázatot is készített. S mindennel ugyanígy, lépésről lépésre megtervezve haladt, visszahódítva régi életét.

"A hely, ahol visszakaptam az életem”

Bár Adrienne Budapesten él, mégis azt kérte, hogy a miskolci kórházból Szegedre, a szülővárosába szállítsák rehabilitációra. A Semmelweis Klinika Neurorehabilitációs Osztályán kezdte meg régi élete visszahódítását. Elmondása szerint, bár azt halljuk, hogy vannak gondok a magyar egészségügyben, a szegedi rehabilitációs központ rendkívüli sziget, melyet mindenkinek csak ajánl.

Dr. Jakab Katalin csapatának köszönhetően nemcsak a testem, hanem a lelkem is meggyógyult

- mondta. Kerekesszékből kellett újra felállnia, megtanulni mozogni, majd jött a hárompontos bot, az egypontos és most, egy év elteltével már bot nélkül jár és újra igazgatói pozícióban dolgozik.

Ezt az utat nem egyedül jártam végig. Azok az emberek, akik körülvettek, nemcsak szakmailag voltak kiválóak, hanem emberségből is példát mutattak; Falusiné Kovács Lívia – a látásterapeutám, akinek a szigorúsága nélkül ma nem látnék, nem tudnék olvasni, beszélgetni és járni sem. Farkas Detre és Róka Ferenc, a gyógytornászok, akiknek a segítsége nélkül nem álltam volna fel a kerekesszékből és ma nem járnék. Dimovics Mónika, az ergoterapeuta, aki hitt bennem, és akinek a buzdító mondata – "Aztán ez csodaszép legyen!" – a legnehezebb napokon is tovább vitt. Anikó, a művészetterapeuta, akivel a festésen keresztül megtaláltam a békét és a jelenben való megnyugvást. Nekik köszönhetem, hogy ma itt vagyok. De valakit majdnem elfelejtettem! Istent. Hálás vagyok, hogy megtartott.

Adrienne a sok küzdelem és nehézség után új életet kezdett, melyben nemcsak saját gyógyulására, hanem mások segítésére is összpontosít. Elvégzett egy mentori képzést, így hivatalosan is képes másokat támogatni. Véleménye szerint ha mindent úgy csinálunk, mint a betegség előtt, akkor az életünk nem fog változni, ezért nagy önismereti munkára van szükség, a szokásainkat meg kell változtatni. Kitért arra is, hogy élete jobb lett, mivel a sztrók előtt a felelősség és a siker volt a fő fókusza, míg most a boldogság kiemelkedően fontos számára.

Adrienne története arra emlékeztet minket, hogy a nehézségek valójában lehetőséget adnak arra, hogy másként, teljesebb életet éljünk.

"A sztrók nem a vég, hanem egy lehetőség!"

A sztrók utáni rehabilitáció hosszú és kihívásokkal teli folyamat. A fizikai és mentális terhek mellett az érintetteknek újra meg kell tanulniuk bízni saját magukban, testükben és képességeikben. Az orvosi kezelések és gyógytorna mellett azonban van valami, ami legalább ennyire fontos: az akarat és az életbe vetett hit.