kulcsár edina
Sokáig zúgott a füle Szabó Istvánnak, de csoda, hogy ennyivel megúszta. A fiatal pesti férfi a barátjával ruccant ki egy spanyol bulivárosba, amikor egy óvatlan pillanatban belekevertek valamit az italaikba. István az intenzív osztályon tért magához.
Jócskán átírta Szabó István és barátja, Dedre terveit az, ami idén nyáron történt velük. Bulizós hosszú hétvégét szerettek volna eltölteni egy spanyol bulivárosban, ahol elnyelte őket az éjszaka, ám nem úgy, mint remélték: a két férfi egyetlen pillanatra nem figyelt oda, és máris tolvajok markába kerültek.
A barátok Magalufban voltak, a spanyol bulivárosban akartak kirúgni a hámból június 8-án éjszaka, ám másnap hajnalra a szórakozásból rémálom lett. „Mi mindig figyelünk rá, épp mit iszunk, mennyit, sosem fordult elő, hogy képszakadásig ittam volna. Néhány felest megittunk, aztán elindultunk a szálloda felé, de valahol szétváltunk” – kezdte el felidézni a Ripostnak azt a hajnalt István, aki már akkor furcsán érezte magát. „Addigra már lehetett valami a szervezetünkben, mert mindketten csak órákkal később ébredtünk fel - egészen máshol. A barátom azt hitte, hamarabb visszataláltam és már a szállodában vagyok. Hívta a recepcióst, aki beengedte a szobába és szinte rögtön bedőlt az ágyba” – árulta el a 26 éves István, aki eközben összeesve feküdt valahol a bulivárosban.
Órák telhettek el, mire valaki megtalálta az eszméletlen pesti férfit, aki a szórakozóhelytől 20 kilométerre, a palmai kórház intenzív osztályán ébredt fel. „Turisták találhattak meg, ők hívták a mentőket. Én reggel nyolc óra körül ébredtem fel. Azt sem tudtam, hirtelen hol vagyok – a mentőben vagy a kórházban” – idézte fel István. Az orvosoktól tudta meg, mekkora a baj.
Fel sem állhattam az ágyból, annyira rossz állapotban voltam. Betört a koponyacsontom azon a részen, ami keresztezi a hallójáratom. Rosszul hallottam sokáig, mintha bedugult volna a bal fülem, ráadásul vérzett is
– idézte fel István a borzalmas időszakot.
Eközben a barátja reggel mindenhol kereste. Őt végül István unokatestvére riadóztatta, hogy a barátja megsérült. „Rohant hozzám, nagyon megijedt, közben a családom telefonon beszélt az orvosokkal” - mondta István, aki az orvosoktól tudta meg, hogy valószínűleg bedrogozhatták.
A dokik szerint egy olyan szert csempészhettek az italomba, amit csak rövid ideig lehet kimutatni. Én négy órán át voltam eszméletlen, ezért felszívódhatott
– húzta alá a fiatal pesti férfi.
„Én is biztos vagyok benne, hogy bedrogoztak! Szerintem a pultosok és a betelepülő migránsok arra utaztak, hogy a fiatalokat kifosszák. Elég szedett-vetett az a város… Amikor Budapesten megyek el szórakozni, mindig figyelek arra, hogy mennyit iszok. Mindig emlékszem rá, mit csináltam, de most! Egyszerre minden elsötétült, mintha villanyoltás lett volna” – mesélte.
István két napig az intenzív osztályon töltötte a nyaralásra szánt időt. Időközben jött rá, miért drogozhatták be.
Ahogy ébredeztem és megnéztem a dolgaim, egyenként vettem észre, hogy hiányzik az órám, a nyakláncom nincs rajtam, a tárcám üres volt és a bankkártyám sincs már meg. Ötszáz euró (194 ezer forint) és 120 ezer forint készpénzt loptak el tőlem. Még aznap este a kártyámról 30 eurót (11 ezer forint) emeltek le.
– számolt be és hozzátette: feljelentést is tett.
István és a barátja végül hazatértek Magyarországra, ám sokáig a spanyol buliváros rémes emléke kísértette őket. „Hetekig gondolkodtam rajta, mi történt, hibáztam-e… De még most is azt mondom: nővel és férfival is sajnos ez megtörténhet” – jelezte István. „Nem a pénz számít, mert az pótolható. Ez tanulópénz volt, most már csak zárt üvegből iszom szórakozóhelyeken, és csak előttem bonthatják ki az italt” – húzta alá a férfi, aki azért is osztotta meg velünk történetét, hogy másokat is figyelmeztessen.