tóth gabi
Dóra néhány hete kezdte el észrevenni magán, hogy nem rá jellemző dolgokat szeret és csinál. Olyan dolgokba kezdett bele, amiket elhunyt édesapja csinált mindig. Most úgy érzi, hogy mindez felér egy megszállással, nem akar teret engedni apja lelkének saját testében.
Dóra édesapja idén januárban hunyt el, 74 évesen. Dóra éppen ’74-ben született, és ez még csak az egyik furcsa egybeesés, azokból, amiket magán kezdett tapasztalni. Először csak a kézírása kezdett hasonlítani elhunyt apukájáéhoz, majd egyre több olyan furcsa hobbija lett, amit elhunyt családtagja szeretett.
Bár elsőre azt gondolnánk, hogy mindez csak a gyász, de Dóra állítja, hogy ő már elengedte édesapját, elgyászolta, így ez valami más, ami nem pozitív. Bár gyerekként szoros kapcsolatuk volt, szerették egymást és sokan úgy is gondolták, hogy Dóra az édesapa kedvenc gyereke, kamaszkorában megváltozott ez a viszony. A kapcsolatukban megjelent az agresszió, az érzelmi zsarolás és a büntetések, így eltávolodtak egymástól. Amikor az édesapa elhunyt, Dóra írt egy novellát az elmúlásról, melyet apukája szemszögéből írt meg. Különös egybeesés, hogy rá pár hónapra kezdődtek a furcsaságok a nővel, mintha az édesapja megszállta volna a testét.
Néhány hete figyeltem meg valamit, ami nem rám jellemző. Az első az volt, mikor a munkahelyen tanúként kellett valamit aláírni és nem folyamatos írással írtam alá a nevem, ahogy szoktam, hanem nagy nyomtatott betűkkel, amik lágyan összeérnek, egybefolynak, és elég karakteresek. Apu írta így a nevét, sosem írt folyóírással. Aztán megfigyeltem magamon, hogy falási rohamaim vannak, pedig én eléggé ügyelek az alakomra, rendszert tartok 30 éve az étkezésben. Apa pedig nagyon is szeretett enni, nem tartott mértéket és később ez is lett a veszte
– nyilatkozta a Ripostnak Dóra, aki úgy érzi, hogy a saját személyes terébe szeretne belépni az apja.
„Nem vagyok egy nagyon múltban rekedt ember, nem foglalkozom folyton a gyerekkorommal vagy a családtörténettel. Apa viszont nagyon is. Családfát készített, olvasott, kutatott a témában és régi fényképeket szortírozott. A szülői házban nekem is kezembe akadt egy album. Testvérem és én vagyunk rajtuk többnyire, és mivel rossz állapotban voltak a képek, digitalizáltam őket. Úgy gondolom ezek egyben már több mint hasonlóság. Spirituális megközelítésben ez gyakorlatilag megszállás" – tette hozzá Dóra, aki meditációval és egy piros cérnával a csuklóján védekezik az ellen, hogy édesapja lelke az ő testén keresztül akarja megélni korábbi szenvedélyeit.
Az indiai hagyomány szerint védelmező szerepe van a piros cérnának a csuklón. Apa meghalt. És azt gondolom, olyan lélek, aki nem fogadta el az új állapotát. És azokat az élvezeteket és szokásokat csak úgy tudja gyakorolni, ha átveszi az uralmat valakinek a teste felett. Túl misztikus? Lehet, mégis többen tapasztaltak már ilyet
– fejtette ki Dóra, aki amióta felismerte mindezt, nem engedi közel édesapja lelkét.
„Úgy érzem meggyászoltam, elengedtem és a személyes terembe pedig nem jöhet. Meg kell húzni a határokat" – szögezte le.