„Bármikor odaadnám a fél lábam, hogy láthassam Lucát” – Látássérült pár nevel egy látó kislányt

Ági és Zsolt egy véletlennek köszönhetően ismerkedett meg egymással, és egy csapásra egymásba szerettek. A látássérült szerelmesek egymás mellett találták meg a boldogságot, majd össze is házasodtak  Házasságkötésüket követően már csak egyetlen dolog hiányzott az életükből, mégpedig egy gyermek. Zsolt és Ági az orvosi vizsgálatok után hosszú évekig várt a gyermekáldásra, majd két évvel ezelőtt megszületett a kis Luca. Egészséges, látó emberként borzasztó nehéz elképzelni, hogyan képes Ági és Zsolt minden helyzetben pozitív maradni és úgy élni, mint bárki más, de számukra az élet így tökéletes. A három tagú családra öröm ránézni, szinte sugárzik belőlük a pozitív energia.

Zsolt és Ági látássérültek, de mindennapjaikban ez egy cseppet sem zavarja őket. A szerelmesek tökéletesen kiegészítik egymást, ráadásul ma már olyan fejlett a technika, hogy alig van olyan hétköznapi teendő, amit ne tudnának elvégezni. A pár még a gyermekvállalás előtt alapos kivizsgálásnak vetette alá magát, mert ki akarták zárni, hogy gyermekük genetikailag örökölje látássérültségüket. Ági születése pillanatától kezdve látássérült, látása nagyjából 20 százalékos. Zsolt az anyaméhben vakult meg fél szemére egy fertőzés miatt, majd 35 évesen végleg elveszítette másik szeme világát is. Bár a házaspárt nehéz élet elé állította a sors, ők egy percig sem szomorkodnak, hiszen ahogy mondják is, rengeteg jót és szépet kaptak az élettől.

 — magyarázza Ági, miközben ugyan úgy pelenkázza és öltözteti a kis Lucát, mint bármelyik másik anyuka, sőt mi több, olyan frizurát kreál neki, hogy még az ember szava is eláll. Ági a hétköznapokban nagyon jól boldogul, a legnehezebb számára a vásárlás és a levelek elolvasása.

 — magyarázza Ági, aki közelről képes valamennyit olvasni is, ráadásul férje a rutintevékenységekben hatalmas segítséget nyújt.

 — sorolja Zsolt, aki a lakásban könnyen eligazodik, ám odakint fehér bottal közlekedik, ha nincs mellette Ági. Mielőtt Zsolt teljesen megvakult volna, sikeres vállalkozást vezetett, ám ma Ágival együtt egy megváltozott munkaképességűeket alkalmazó cégnél dolgozik.

 — emlékezik vissza Zsolt, aki fokozatosan hozzászokott ahhoz, hogy látássérült, így nem viselte meg annyira, mikor bekövetkezett a megváltoztathatatlan.

 — érzékenyül el Zsolt, aki kiemelte, hogy Lucát nagyon következetesen nevelik, hiszen borzasztóan fontos, hogy a kislány minden körülmények között szót fogadjon nekik. Az utcán Ági a karját nyújtva vezeti Zsoltot, a kis Luca pedig fogja édesapja vagy édesanyja kezét. Luca még nem beszél, ám ha valamit szeretne, könnyedén kifejezi magát: oda húzza vagy tolja a szülei lábát, ahová szeretne menni, vagy a karját, ha valamit szeretne megkapni. Az sem lehetetlen, hogy Zsolt megnézze a kis Lucát, hiszen a kislány odahúzza apukája kezét, hogy ő tapintás útján megnézhesse, milyen csinosan öltözött fel aznap.