tóth gabi
Február 14-én régebben ostorral ütötték az embereket, majd a termékenység napja lett, aztán a szerelmeseké, mára pedig kereskedelmi ünneppé változott. Ezt érdemes tudni a Valentin-napról!
Kinek az érdeme, hogy manapság virágot és csokoládét vesznek egymásnak a párkapcsolatban élők Valentin-napon? Egyáltalán ki volt az a Valentin és miért a szerelem jut róla sokak eszébe? Itt vannak a válaszok!
Az ókori Rómában február 14-e körül tartották a Lupercalia nevű vallási ünnepet. Az ünnep célja az volt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Ennek érdekében a papok szíjakkal ostorozták a fiatal nőket és férfiakat, hogy a verés tisztulást és termékenységet hozzon. Ezután a lányok Júnó, a házasság istennőjének templomába mentek, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijük kiválasztásához. A férfiak pedig a még hajadon nők neveiből álló tombolán húztak maguknak partnert. Az így létrejövő párok egy ideig vagy akár végleg egymással maradtak. Ilyen volt egy ókori Valentin-nap, ami mára sokat változott.
Is-is. Szent Valentin római papra ugyanis magyarul Szent Bálintként hivatkozunk. Szent Valentin az, aki a szerelmeseken kívül a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentje is egyben. Amit Valentinről még tudni érdemes, az az, hogy a III. században élt keresztény hitben, amit az akkori uralkodó, II. Claudius császár nem nézett jó szemmel, ezért börtönbe záratta, majd kivégeztette.
Mivel II. Claudius császár úgy vélte, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák lesznek, mint a családosokból, ezért megtiltotta a nősülést. Valentin viszont titokban összeadta a szerelmeseket, még a katonákat is, a friss házasokat pedig a saját kertjéből szedett virágokkal ajándékozta meg. Amikor császár rájött az árulásra, bebörtönözte a papot. A börtönben aztán Valentin a hite erejével visszaadta az egyik őr lányának látását. Ennek a lánynak a a kivégzés előtt küldött egy üzenetet is, amit úgy írta alá: „A Te Valentinod.” Ez a Valentin-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
Egy másik legenda szerint Szent Valentinnek azért kellett meghalnia, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet. A börtönben töltött idő alatt pedig üzenetet küldött a barátainak, amiben a következőkről írt: szereti őket, és ne felejtsék el őt. Egy harmadik legenda pedig arról szól, hogy Szent Bálint volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott, ezért ünnepeljük Valentin-napon a szerelmeseket.
Valentin elvileg időszámításunk szerint 269 vagy 270 február 14-én halt mártírhalált, pont azon a napon, amikor a pogány szerelmi sorsjátékokat – a már említett Lupercaliat – is tartották. Bár Valentint hivatalosan nem avatták szentté, I. Szent Gelasius pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány római Luperkalia ünnep helyett február 14-én Valentin papra emlékezzenek. Az angolok 1446-tól ünneplik ezt a napot, Magyarországon pedig 1990-es években terjedt el ez az ünnep.
Nem csak a szerelmesekről híres február 14-e
A Valentin-napi mészárlás vagy Bálint-napi vérfürdő (Saint Valentine's Day Massacre) az amerikai gengsztervilág egyik leghírhedtebb maffialeszámolása volt, Chicagóban, 1929. február 14-én. Ez az esemény lett a szesztilalom és a chicagói alvilági harcok egyik jelképe.