kulcsár edina
Létrehozva: 2024.01.28.
„Végre vihettem virágot a fiam sírjára” – bár beletörődni nem tud, Andrea elfogadta a megváltoztathatatlant
Nincs is annál borzasztóbb, mint mikor egy édesanya a gyermekétől kénytelen végső búcsút venni. Andrea fia halva született, és a nő gyásza még 3 hónap után sem enyhül, hiszen szívét és lelkét ezer megválaszolatlan kérdés gyötri. Most végre némi megnyugvást talált.
Andrea és párja hatalmas várakozással készült első közös gyermekük Istvánka megszületésére, ám a boldog tündérmese egyik pillanatról a másikra tragédiába fordult. Andrea terhessége zavartalan volt, ám a fájások beindulásával az izgatottságot félelemmel vegyes érzések váltották fel, ugyanis a szülés korai szakaszában komplikáció lépett fel. A súlyos vérveszteség ellenére Andrea képes volt megszülni gyermekét, ám miután magához tért orvosai közölték vele a felfoghatatlan hírt: Istvánka halva született.
A fiatal édesanya sokkos állapotba került, így nem volt képes józan döntéseket hozni, melyek miatt most ezernyi megválaszolatlan kérdésre keresi a választ.
Ügyvédet fogadtam, mert elvették tőlem azt a lehetőséget, hogy láthassam a fiam holttestét
— kezdi lapunknak Andrea, aki azzal bízta meg a szakembert, hogy hivatalosan átvilágítsa a szülés körülményeit, ugyanis a fiatal édesanya úgy érzi, a kórház elferdíti a valóságot. Az édesanya nem táplál hiú reményeket, elfogadta, hogy fia örökre elment, ám azt nem akarja elhinni, hogy élettelenül jött a világra, ugyanis még a fájások beindulása előtt is érezte a baba mozgását. Ha mindez nem lenne épp elég fájdalmas, Andrea sokkos állapotban igent mondott arra, hogy a kórház maga vállalja gyermeke eltemettetését. A nő elméje csak az után tisztult ki, mikor megtudta, ez azzal jár, hogy nem fogja tudni hová temették gyermekét.
Én csak virágot szerettem volna tenni a fiam sírjára
— fakadt ki az édesanya, aki nagy nehézségek árán végül kiderítette hová temették gyermekét és bár semmilyen dokumentummal nem igazolták, hogy az említett sír a fiáé, elfogadta és párjával együtt lerótta kegyeletét gyermeke sírja előtt.
A síron nem a fiam halálának dátuma szerepel, és semmilyen dokumentummal nem támasztották alá, hogy ez valóban az én kisfiam sírhalma
— panaszolja Andrea, aki mára már belefáradt abba, hogy az igazságot megszállottan keresi, így úgy döntött, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik, elfogadja, hogy fia nyugszik ott a kaposvári temető eldugott kis szegletén. Andrea gyűjti az erőt, hogy ha az ügyvéd bármilyen ellentmondást fedez fel a dokumentumok között, újra felvegye a kesztyűt, és tovább kutassa az igazságot. A szülők nehéz helyzetben vannak, hiszen — bár az ügyvéd sikerdíjért dolgozik — rengeteg pénzt felemészt a folytonos utazás, mely az ügy előremozdítását segíti.
Autójuk nincs, így tömegközlekedéssel utaznak Kaposvárra a kórházba, az ügyvédhez és a temetőbe is. A család időt, pénzt és energiát nem sajnálva azon van, hogy minél előbb kiderüljön az igazság, hogy végre úgy hajthassák álomra a fejüket, hogy nem megválaszolatlan kérdések cikáznak benne egész éjjel.
Minden éjjel álmatlanul hajtom le a fejem és bár nyújtott némi vigaszt az, hogy virágot vittünk a sírjára, még mindig nem vagyok képes elfogadni, hogy ez a borzalom valóban megtörtént velünk
— zárja könnyeivel küzdve az inkei édesanya.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
