tóth gabi
Már eddig 5,8 milliárd eurót buktak a migránsok befogadásán a németek, ami, ha semmi nem változik, hamarosan 20 milliárd euróra nő.
Eddig azt sulykolták a politikusok, hogy a jólét fenntartásához Németországnak tömeges bevándorlásra van szüksége. Kiderült: tévedtek. Már eddig 5,8 milliárd eurót buktak a migránsok befogadásán a németek, ami, ha semmi nem változik, hamarosan 20 milliárd euróra nő.
A Freiburgi Egyetem professzora, Bernd Raffelhüschen egy új tanulmányban azt mondja: „A bevándorlás, ahogyan ez eddig történt, összességében 5,8 milliárd euróba kerül gazdaságilag” – idéz a tanulmányból a Bild.
Az elöregedő német társadalom miatt már most is hatalmas szakadék tátong aközött, hogy a vállalkozások és a munkavállalók mennyit fizetnek be a német adó- és szociális rendszerbe, illetve aközött, amit már most kifizetnek nyugdíjra, gondozásra, különféle támogatásokra.
Ez a „fenntarthatósági rés” Raffelhüschen szerint 19,2 milliárd euróra nő, ha továbbra is évente 300 ezer külföldi érkezik az országba, akik csak lassan integrálódnak, majd kevesebb bevétellel rendelkeznek, és ezért kevesebbet fizetnek a szociális rendszerekbe.
Fenntarthatósági rés
A fenntarthatósági rés azt jelzi, hogy elméletileg mekkora tartalékkal kellene rendelkeznie az államnak ahhoz, hogy az összes már beígért kiadást tartósan, adó- és járulékemelés nélkül fedezze. Az implicit adósság egyik fő mozgatórugója a társadalom elöregedése. Mert ha az ellátásban részesülők köre a kifizetők köréhez képest nő, a törvények változatlansága mellett idővel egyre nagyobbak lesznek a finanszírozási hiányok.
Raffelhüschen azt is kiszámolta, mi történne elméletileg, „ha kerítést húznának Németország köré”, azaz nem engednének semmilyen bevándorlást.
Az eredmény: Bevándorlás nélkül az adó- és szociális rendszerek pénzügyi hiánya 19,2 milliárd helyett „csak” 13,4 milliárd euró lenne, tehát 5,8 milliárd euróval kevesebb.
„Vagyis a jelenlegi szociális rendszerünkben ez a bevándorlás ára” – mondta a szociális szakértő.
► A bevándorlóknak optimista feltételezés szerint átlagosan hat évre van szükségük ahhoz, hogy beilleszkedjenek és megfeleljenek a német munkaerőpiacnak, és ez idő alatt csak kis összegeket fizetnek a társadalombiztosítási rendszerbe.
► A bevándorlók még a munkába állásuk után is jóval rosszabbul keresnek, mint német kollégáik, vagyis kevesebb adót és járulékot fizetnek be a szociális rendszerbe. Ezzel szemben betegként, gondozásra szorulóként és nyugdíjasként a külföldiek ugyanolyan ellátásban részesülnek, mint a németek.
A professzor a Piacgazdasági Alapítvány számára készített tanulmányában azt is kiszámolta: ha Németország a jelenlegi évi 300 ezer bevándorló mellé további 100 ezer magasan képzett, szakmai képesítéssel rendelkező külföldit fogadna be, a „szociális fenntarthatósági rés” továbbra is 14,2 milliárd euró lenne, szemben azzal, ha egyáltalán nem lenne bevándorlás (13,4 milliárd euró).
Ez azt jelenti: Németország általános gazdasági jóléte és szociális biztonsága bevándorlás nélkül jobb lenne, mint a legokosabb migrációs politikával.
► Magasabb nyugdíjkorhatár, kevesebb nyugdíj, betegség esetén nagyobb önrész.
► Alternatíva: A szociális és nyugdíjrendszerhez csak a német lakosok férhetnek hozzá (a bevándorlókat más forrásból biztosítják).
► Vagy: a nyugdíj- és egyéb társadalombiztosítási járulékok emelése.
A tanulmány világossá teszi: Németország a jövőben még a képzettebb külföldiekkel sem engedheti meg magának a maihoz hasonló jóléti államot!
A professzor hangsúlyozta, hogy elemzésének célja nem elsősorban a migrációs politika értékelése volt. Ez azonban világossá válik: a remény, hogy a bevándorlás megoldhatja a német jóléti állam finanszírozási problémáit, téves. A jövő nemzedékek érdekében tehát korlátozni kell a kormányzati teljesítményígéreteket.
A jóléti állam jelenlegi formájában nem megfizethető hosszú távon sem a Németországban élő lakosság, sem a bevándorlók számára
– figyelmeztetett a közgazdász.