"Sorsokat őrzünk a börtönben nem embereket" - a váci börtön lelkészével beszélgettünk - videóval

A karácsonyi időszak rendkívül nehéz a gyászolóknak, a betegeknek és mindazoknak, akik ezen az ünnepen nem lehetnek otthon, meghitt, családi körben. A Váci Fegyház és Börtön börtönlelkészét, Gottfried Richárdot kérdeztük a fogvatartottak istenkereséséről, megtéréséről és a karácsonyról.

Gottfried Richárd már a teológiai tanulmányai során eldöntötte, hogy börtönlelkészként szeretné az urat szolgálni, ugyanis mindig is úgy érezte, talán itt a legtöbb a teendő.

 — kezdi lapunknak Gottfried Richárd, aki szüleinek is hatalmas meglepetést okozott azzal, hogy teológus szeretne lenni. A tisztelendő úr már a teológián is minden alkalmat megragadott, hogy a bűnelkövetők között lehessen, mert ezt érezte Isten kijelölt útjának.

 — vallja a váci börtön lelkésze, aki épp azért, mert ő is járt téves úton, könnyen tud azonosulni a fogvatartottakkal. Akadnak azért olyan bűnelkövetők, akiknek a bűnét nehezebb megemészteni, de a lelkésznek minden egyes fogvatartottnak meg kell adnia az esélyt a bűnbánatra.

 A váci börtön kápolnájában vasárnaponként illetve az ünnepen is tartanak istentiszteletet, melyeken biztonsági okokból 100 fogvatartott vehet részt. Gottfried Richárd szerint a megtért fogvatartottak ritkábban térnek vissza korábbi életvitelükhöz, ellenben azokkal, akik nem fordítják arcukat az Úr felé és gyakorolnak bűnbánatot. Sokan megküzdési stratégiaként tekintenek a börtönben a vallásgyakorlásra.

 — mondja Gottfried Richárd, aki szerint előre nem lehet tudni, ki hová jut el a hitben.

 — vallja a prédikátor, akinek filozófiája a következő: tegyél meg mindent az emberért, aki nem tudja megtenni, de ne tegyél meg semmit azért az emberért aki meg tudná tenni, csak nem akarja.

Isten gyakran csak azt várja a lelkésztől, hogy sírjon a sírókkal, vigaszt és támaszt nyújtson a rászorulóknak a nehéz időkben. A váci börtön lelkésze soha életében nem érezte még magát veszélyben a munkahelyén, egyrészt a biztonsági intézkedések miatt, másrészt azért, mert Isten vigyáz rá. A karizmatikus lelkészt egyébként rendkívüli tisztelet övezi, szinte megáll a levegő, mikor valahol megjelenik. A börtönlelkészt dicséri az is, hogy sokan valóban Isten útján maradnak, gyülekezetekbe járnak, sőt gyakran adakoznak vagy jótékony feladatokat vállalnak. A börtönben a karácsony egy igen érzékeny időszak, hiszen a család és a külvilággal kapcsolatos dolgok ilyenkor sokkal jobban megérintik a fogvatartottakat.

 — magyarázza a lelkész, aki szerint ebben az időszakban még jobban oda kell figyelniük a fogvatartottak lelkére, hiszen ilyenkor még jobban vágynak a külvilágra, a családra, a hazai ízekre, illatokra, képekre.

 — zárja a lelkész, aki azt is elárulja, sokan szándékosan eltolják maguktól az ünnepet, mert el akarják kerülni a recsegést. A recsegés a börtönszlengben azt jelenti, hogy valaki magába fordul, depresszióba zuhan.