kulcsár edina
Létrehozva: 2023.12.02.
Módosítva: 2023.12.02.
"Nem lehet mindenkit megmenteni" – hihetetlen, mire cserélte jól fizető állását Mariann
Megrögzött ábrándozónak tartja magát, aki hisz az emberek jóságában és abban, hogy a szeretet segítségével akár a világban is változásokat érhetünk el.
A mosolygós, zalaegerszegi születésű Mariannról túlzás nélkül kijelenthető, hogy életét teljes egészében a nehéz sorsú gyermekeknek és az ő megsegítésüknek szentelte. Nyelvtanárként és jól menő multivállalatok alkalmazottjaként dolgozott Berlinben és Budapesten egészen a kétezres évek végéig, amikor pattant a szikra a fejében: maga mögött hagyva az anyagi biztonságot jelentő állását, hátat fordított a nagyvárosi életnek.
Rövid időn belül több olyan esemény történt körülöttem, amely elgondolkodtatott az élet értelmén, legalábbis a sajátomén. Hiába volt meg anyagi értelemben mindenem, mégsem voltam egészen boldog. Állandó hiányérzet gyötört és mélyen belül éreztem, nem ez az én utam.
Ekkoriban került kapcsolatba Böjte Csaba alapítványával, ahol rászoruló, nehéz sorsú gyerekeket nevelnek és egyengetik útjaikat. Mariannt nagyon megérintették a gyermekek történetei és hamarosan eldöntötte: életét arra szenteli, hogy segítsen nekik. A hölgy szomorúan emlékszik vissza legmegrázóbb élményére:
Egy buszpályaudvar várótermében álltam, amikor egy csapat hangoskodó, bódult fiatal fiú lépett körém, majd az egyikük megszólított és pénzt kért
– meséli Mariann. Szendvicset vett a fiúnak, majd mesélni kezdett a munkájáról és a sorsokról, melyekkel nap mint nap találkozik.
Amikor átnyújtottam az ételt, homályos tekintettel csak ennyit kérdezett: »Nem tudna engem is befogadni?« Mire a kollégáimmal átbeszéltem, hogyan tudnánk rajta segíteni, eltűnt. Nagyon nehéz azt elfogadni, hogy az ember lehetőségei végesek, és sajnos, nem lehet mindenkit megmenteni.
Mariann nehezen viseli, hogy a világ egyre inkább embertelenné, rideggé válik, a gyerekeket pedig beszippantja az internet. Gyakran úgy érzi, szélmalomharcot vív, de a nehezebb napokon végül mindig történik valami, ami aztán átlendíti a holtponton.
Az idei ballagáson egy rendkívül visszahúzódó kislányom a mikrofon elé állt, egyenesen felém fordult és az egész iskola előtt megköszönte, hogy felneveltem. Meg sem tudtam szólalni, csak hangosan zokogtam
–meséli legkedvesebb történetét a hölgy és hozzáteszi, annyi apró, szép pillanat éri nap mint nap, hogy idősebb korában könyvet szeretne írni ezekről. A munka és a magánélet számára teljesen összemosódott, de ezt egyáltalán nem sajnálja: a gyerekek, akiket nevel, az élete részeivé váltak. Minden neveltjének kitüntetett hely van a szívében, és bár saját családja nem lett, mégis úgy érzi, Istentől sok-sok gyermeket és unokát kapott, ami számára a legnagyobb boldogság.
Ha mégis van egy kis szabadidőm, rendszeresen lovagolok. Elsősorban az Istenbe vetett hit, a gyermekek jósága, valamint az állatok szeretete, ami feltölt, és ami segít legyőzni a nehézségeket.
Mariann az otthon lakóival közösen készül a karácsonyra, együtt főzik meg az ünnepi vacsorát és együtt díszítik fel a házat is. Náluk nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet, ami összeköti őket és a hála azért, hogy együtt lehetnek.
Minden évben eljön a régi neveltjeim közül valaki, de van, hogy többen is, hogy velünk ünnepeljen. Számomra ennél nincs jobb érzés, ez adja az életem értelmét
– zárja a beszélgetést a hölgy.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
