kulcsár edina
Krisztina egy gyűjtőtől vásárolta meg a megható, családi levelet, melyben egy édesapa üzen kislányának. Most a címzettet, Bruckner Zsuzsikát, vagy az ő leszármazottait keresi, hogy a levél visszakerüljön címzettjéhez.
Egy régi, bájos apa-lánya viszony köszön vissza abból a levélből, melyet Krisztina nemrég vásárolt egy gyűjtőtől. A magánlevelet 1927-ben írta egy édesapa kislányának, Bruckner Zsuzsikának. Az üzenet Pécsen lett feladva, és Budapestre, a Király utca 100-ba lett címezve. Most, közel 100 év távlatából Krisztina úgy döntött megkeresi a kislány családját, vagy ha még él, ő magát, hogy visszajusson édesapja üzenete eredeti címzettjéhez.
„Édes Kis Pofám!” – ezzel a megszólítással kezdődik egy édesapa levele, melyet kislányának címzett 1927-ben. A levél túlélte a második világháborút és végül egy gyűjtőhöz került, akitől Krisztina nemrég megvásárolta. Krisztina célja most az, hogy megkeresse Bruckner Zsuzsika családját, hogy visszakerüljön a levél méltó helyére.
Elég baljós az egész. A Király utcai címből és vezetéknevükből ítélve, feltehetőleg zsidó származású családról van szó. Valószínűleg magasan kvalifikált és tehetős mérnök ember és családja az érintett. Kérdéses az is, hogy egyáltalán túlélték-e a háborút
– nyilatkozta a Ripostnak Krisztina, aki bízik benne, hogy megtalálja a családot.
„Találtam egy újságcikket, ami szerint talán épp 1927-ben költözni készült a család, ezért az édesapa árulta a mérnöki szakkönyvtárát. Tehát talán van rá esély, hogy ők azok és elköltöztek valami olyan helyre, ahonnan nem hurcoltak el mindenkit" – részletezte.
Zsuzsika kb. 1920-1923-ban születhetett, így jó eséllyel, ha meg is lesz a család, esetleg az ő gyermekeit, vagy unokáit lehet megtalálni. Nagy csoda lenne, ha őt magát sikerülne, hiszen már 100 éves lehet
– mondta Krisztina, aki saját családfáját kutatva is talált már olyan családot, aminek minden tagját elhurcolták. A levél tartalma azonban olyan megható és személyes, hogy Krisztina bízik benne, hogy talál nyomot Zsuzsikához, illetve a leszármazottjaihoz.
„Szerencsére nagyon sokan foglalkoznak azzal, hogy hasonló régi leveleket, iratokat, fényképeket mentenek meg, adnak tovább. Ez azért fontos, mert sokakat nem érdekelnek az ilyen papírok, kidobják, elajándékozzák, miközben a család egy másik ága örülne, hálásan fogadná. Emiatt nekünk, akik próbálják a saját családfájukat kutatni, nagyon fontos az ilyen gyűjtők és kereskedők munkája, mert rengeteg anyagot mentenek meg az enyészettől" – mesélte Krisztina, aki maga is reméli, hogy nagypapájáról egyszer ugyanígy szembejön valamilyen személyes információ. Addig is pedig próbál más családnak segíteni abban, hogy visszajusson hozzájuk egy ősük levele, tele szeretettel kislánya iránt.