Kíméletlen gyilkosok indultak el Magyarország felé

Kongatják a vészharangot, hogy egy Dél-Amerikában őshonos hangyafaj azzal, hogy bejutott Európába, fokozatosan észak felé haladva megérkezhet Magyarországra is. 

A nálunk élő hangyák sok bosszúságot okoznak, ha földre pottyant morzsákat nem szedjük össze, de ezen kívül különösebb bajt nem okoznak. A Dél-Amerikában őshonos vörös tűzhangyákról mindez nem mondható el. Mindössze 2-4 milliméteresek, ragadozók, és képesek elfogni és megölni más rovarokat, beleértve más hangyafajokat is. Emellett kárt tehetnek a kertekben és mezőgazdasági területeken is, mivel megrongálják a növényeket és károsíthatják a gyümölcsöket. Szúrásuk pedig szinte elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ez a veszély fenyegetne minket is, ha nálunk is képesek lennének megtelepedni. 

Az emberi tevékenységnek, a kereskedelmi áruk szállításának „köszönhetően” a vörös tűzhangyák az elmúlt évtizedekben invazív fajként már más kontinensen is megjelentek. Először az Egyesült Államok déli részén telepedtek meg az 1930-as években, majd elterjedtek a Karib-térségben is. Európában a vörös tűzhangyák első megjelenése az 1970-es években volt Spanyolországban, majd az 1980-as években Portugáliában. Azóta számos más európai országban is észlelték már a jelenlétüket, például Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és Törökországban.

Ezek a hangyák rendszerint fészkekben élnek, amelyeket föld alatt vagy a talaj felszínén építenek. Ezek a fészkek rendszerint nagy méretűek, és nagy mennyiségű hangya lakik bennük. Egyelőre nálunk még nem tűntek fel, de valamilyen szállítmánnyal bejuthatnak hozzánk is. Abban bízhatunk, hogy mivel ez egy valódi trópusi faj, evolúciósan nincs felkészülve a fagyra, ezért megtelepedni nem tudnak, vagy ha mégis sikerülne kolóniát létrehozniuk, az első fagy biztosan elpusztítja őket, ami bármennyire is melegszik nálunk az idő, minden évben előfordul. 

Sár József entomológusnak szerencsétlenségére volt alkalma közeli ismeretséget kötni ezekkel a ragadozókkal Brazíliában.

„Egy indián kísérővel voltam egy esőerdőben, ahol egy mintegy ötven méter magas fát akartam úgy lefényképezni, hogy letérdeltem a földre, de nem vettem észre, hogy mibe. Mint kiderült, egy hangyabólyba. Utána felálltam, jöttünk, mentünk és 4-5 perc múlva elkezdtem érezni egy olyat, amit addig soha. Mintha elevenen felgyújtottak volna. A hosszú nadrágom alatt a derekamig felmásztak, legalább százan. Ezek fullánkos hangyák, és belecsimpaszkodtak a bőrömbe. A kísérőm azonnal levetette velem a nadrágom és egyenként kezdte leszedegetni rólam. Mint később elmondta, ezért is hívják ezeket Brazíliában "nadrágledobónak", mert másképp nem lehet megszabadulni tőlük. Utána két-három napig hidegrázásom volt, kis lázam, hatalmas foltjaim és iszonyú fájdalmam. Orvost nem hívtak, azt mondták, el fog múlni. Egy kolóniában akár egymillió hangya is élhet. A helyiek úgy védekeznek például ellenük, hogy sörétes puskával szétlövik a fészküket, hogy megsemmisüljön a felépített rendszerük, vagy leöntik gázolajjal és meggyújtják"–mesélte az entomológus.