kulcsár edina
Talán túlélhette volna a rettenetes halálzónát a magyar hegymászó, ha jelzést tud arról küldeni, milyen rossz állapotban van.
Megrázta az országot Suhajda Szilárd halála, aki rendkívül sikeres mászókarriert tudva maga mögött, oxigénpalack nélkül vágott neki a Mount Everest meghódításának. Mi lehetett volna a kedvező megoldás, hogy épségben visszatérjen? A tragédia óta megjelent szakmai véleményeket összegezzük.
Először is az, hogy nem egyedül vállalkozik a veszélyes kalandra, ami a magyar hegymászók között amúgy sem volt bevett szokás. Többnyire csapatban, expedícióvezetővel mászták meg a világ legmagasabb hegyeit, ami több költséget, de nagyobb biztonságot is jelent. Suhajda is társsal, legutóbb Klein Dáviddal mászott, aki azonban most nem tartott vele.
Mindez nem jelenti azt, hogy Suhajda egyedül lett volna a Himalájában, hiszen az utazását szervező cég képviselője tartotta vele a kapcsolatot, értesítette a csúcs meghódításának legkedvezőbb időpontjáról és ellátta a legfrissebb időjárási adatokkal is. Amik ugyan nem voltak túl kedvezőek, de már hetekkel korábban lehetett tudni, hogy a tavaszi mászószezon hidegebb lesz az átlagosnál.
A magyarok biztosra mennek, óvatosak és csak kipróbált technikákat alkalmaznak, ami többnyire a jól bevált rádiós összeköttetést jelenti. Az alaptáborban lévő vezető tartja a kapcsolatot a mászóval és értékeli a teljesítményét, leginkább azt, hogy van-e ideje a csúcs meghódítására vagy tempója már lassú ahhoz és inkább a visszafordulás mellett kellene döntenie. A vezető azt is hallja, hogy milyen állapotban van a társa, és figyelmezteti, ha úgy érzi, veszélybe kerülhet a hegyen. A döntést persze a mászó hozza meg, a vezető csak egy külső, tapasztalt szemlélő, aki szembesíti a helyzetével és a helyes elhatározás meghozatalára sarkallja.
Suhajda azonban egyedül mászott, agyi ödéma és fagyási sérülések jelei mutatkoztak nála a Hillary-lépcsőnél, ám nem volt, aki út közben ellenőrizni tudta volna az állapotát szólhatott volna neki: vissza kell fordulnod!
A jeladók között van automatikusan a hegyről jelet küldő és van, amelyiket a mászó hozza időközönként működésbe, így jelezve, hogy minden rendben vele. Ha nem jelez, elindul érte a mentőcsapat. Suhajda életét azonban a legfejlettebb jeladó sem menthette volna meg, mert egyedül indult a csúcsra. Az segíthetett volna rajta, ha egyedül érkezve az alaptáborba, felbérel egy-két serpát, akik elkísérik a hegyre és jó eséllyel segítenek rajta, mielőtt nagy bajba kerül.
A magyar sportember azonban a palack nélküli, magányos, azaz segítség nélküli mászásban látta teljesítményének legnagyobb sportértékét. Kitartása, bátorsága és rendkívüli akaratereje pedig csak a legnagyobb tiszteletet érdemli.
Jobb lett volna, ha pihen?
A pihenés a halálzónában aligha segít. Ezt az oxigénhiányos szakaszt minél hamarabb le kell gyűrni, mert a test minden ott töltött percben egyre jobban leépül. És ez vonatkozik a pihenéssel töltött időre is, a negatív folyamat akkor sem áll le. Menni kell, ha percenként egy lépéssel, akkor annyit megtéve, de megállni nem szabad.