tóth gabi
Mi köze az ünnephez a báránynak? Miért dekorálunk barkával és miért járunk locsolkodni? Segítünk felkészülni arra az esetre, ha ezekről kérdezne a gyermek.
A húsvéthoz kapcsolódó szimbólumok és hagyományok pogány szokásokból erednek, a termékenységhez van közük és sok változáson mentek keresztül a középkor óta. Összegyűjtöttük, melyik hogyan kapcsolódik ehhez a ma már keresztény ünnephez.
Egyes vélekedések szerint a húsvét eredetileg a tavasz és a termékenység ünnepe volt, a jelképe pedig a tojás. Krisztus halála és feltámadása után a húsvét keresztény ünneppé vált, viszont az ünnephez tartozó szimbólumokat megtartották - így a tojást i s- a kereszténység előtti, pogány időkből. A tojás festése és ajándékozása már az ősi Babilonban, az ókori Egyiptomban, az ókori Görögországban és az ókori Perzsiában is bevett szokás volt. Krisztus keresztre feszítése és kifolyt vére emlékére kezdték el pirosra festeni. Egy másik elmélet szerint, mivel a középkori keresztények nem ettek tojást a böjt ideje alatt, viszont a tavasz beköszöntével elkezdtek a tyúkok újra tojni, húsvétra sok tojás gyűlt össze, ezért azt tették az ünnepi asztalra, és így válhatott szimbólummá.
Az ünnep jelképévé vált állatok közül a nyúl az egyik legrégebben használt szimbólum. Ez az aprócska állat rengeteg okból válhatott az ünnep főszereplőjévé, például a termékenysége miatt. Mivel pogány szokásként a húsvét a termékenység ünnepe volt elsősorban, mi más lehetett volna a tojáson kívül a középpontban, mint a szapora nyúl.
Német legendák szerint az alvilág istennője bosszúból egy madarat nyúllá változtatott úgy, hogy az továbbra is tudott tojást rakni. Egy másik történet szerint egy kislány télen a hold, a tavasz és a termékenység istenéhez imádkozott, hogy mentsen meg egy sebzett madarat. Az istennő így nyúllá változtatta az állatot, és megígérte a kislánynak, hogy amiért ilyen gondoskodó volt, a nyúl jutalomból tavasszal színes tojásokat fog tojni a neki a fűbe.
Jézus áldozatát jelképezi. Mielőtt teljesen leváltotta volna a tél eleji disznó vágásból marad sonka, szopós bárányt ettek húsvétkor az emberek, így emlékeztek Krisztus halálára és feltámadására, valamit Isten kegyességére, aki megkegyelmezett azoknak az egyiptomi zsidóknak, akik érintetlen bárány vérével kenték be ajtófélfájukat.
A locsolkodás bibliai eredete szerint a Krisztus sírját őrző katonák, akik a feltámadás hírét vitték, úgy csillapították le az ujjongó asszonyokat, hogy lelocsolták őket vízzel. A néphagyományban az öntözés miatti bő termést, a megtisztulást és a termékenységet jelképezi a húsvét hétfői locsolkodás.
Magyarországon a templomban barkaágat, a mediterrán országokban pedig pálmaágat vagy olajágat szentelnek meg a hagyomány szerint húsvétkor. Ezek ugyanis Jézus jeruzsálemi bevonulásának jelképei. Mivel nálunk nem él meg a pálma, maradt a barka. Ezenkívül régebben különleges gyógyerőt is tulajdonítottak ennek a nálunk honos növénynek.