tóth gabi
Tombol Nyugaton a liberális elmebaj, rasszistának kiáltják ki Agatha Christite-t és Beethovent is, a baloldal megkérdőjelez minden hagyományt és az övétől eltérő véleményt. Szerintük a máig kedvelt és népszerű világhírű írónő művei is hemzsegnek a kirekesztő, bántó kifejezésektől. Eljátszottunk a gondolattal, mi lenne Süsüvel, a sárkánnyal és Gárdonyi méltán híres regényével, az Egri csillagokkal, ha ide is beszabadulnának.
Bombaként robbant a hír, hogy a napjainkban is népszerű szerző, Agatha Christie egyes műveit átszerkesztették, mert brit "szakemberek" szerint azok tele vannak rasszista kifejezésekkel, például etnikai hovatartozásra és a külsőségekre vonatkozó jelzőkkel. Az angol írónővel történt eset nem egyedülálló, hasonlóan jártak már el James Bond megteremtőjének, Ian Flemingnek a szerzeményeivel, de ugyanez történt a Charlie és a csokigyár, illetve a Boszorkányok alkotójával Roald Dahl-al is.
A magunk módján tovább gondoltuk a dolgot, mely hazai alkotásokban találnának kivetnivalót, ha a brit balliberális szerkesztők gondolatatmenetét követnénk.
1. Süsü, a sárkány (1976)
Ez a mű alapos foltozásra szorul, hiszen egy veszélyeztetett faj egyetlen példánya, egy egyfejű sárkány a főhős, akit durván megvezetnek, megtévesztenek. Egy vár védelmet ígér neki, ám cserébe követ kell törnie, támadás esetén harcolnia kell az ellenséggel, sőt mások megtévesztésére és ezzel együtt vagyonszerzésre is felhasználják, amikor rettentőt kell alakítania. Ha ez nem lenne elég, még a kiskirályfira is neki kell vigyáznia, persze ezért sem kap fizetést, ráadásul enni sem adnak neki, a sárkánynak egyedül kell megszereznie a napi betevő vadkörtét. Mi ez, ha nem rabszolgatartás?!
Ráadásul a sárkány személyére folyamatosan megjegyzéseket tesznek, mi ez, ha nem becsületsértés, rágalmazás? Amúgy a többi szereplő sem mentesül ez alól, hiszen tele van az alkotás becsületsértő kifejezésekkel, különösen a Sárkányfűárus esetében.
Maga a főhős, Süsü is jogsértéseket követ el, például amikor megfélemlíti, halálra rémiszti a zsoldosokat, akik ezek után elvesztik a becsületüket. Még az is lehet, hogy ezek után rászoktak a sárkányfű fogyasztásra!
2. Egri csillagok (1899)
Mindenki olvasta Gárdonyi Géza klasszikusát, hiszen kötelező irodalom az iskolában, vagy legalábbis látta az alkotás alapján készült nagyszabású filmet. Átnézve azonban a regényt a brit "szakemberek" szemével, lehet, hogy itt az átszerkesztés nem is lenne elég, súlyosabb szankciókra volna szükség. Talán be is kéne tiltani? Az egyik központi figura Sárközi, a ragyás cigány. Ezt a karaktert arra sem méltatta a szerző, hogy keresztnevet kapjon, miközben a regény folyamán minden fontosabb történésben szerepel, sőt sokszor maga irányítja ezeket. Gárdonyi megalázóan mutatja be ezt a szereplőt, a beszéde nem is tájnyelv, de olyan, mintha nem tudna rendesen magyarul.
"Nagyságos méltóságos Gyamarzsák úr, csókolom kezsit-lábát, hadd pikulázzsak egyet a tistelt vendégek eremére"
ezt nagyon magyarázni sem kell. Hát mi ez, ha nem cigányellenesség? És akkor még a törököket lejárató részekről nem is beszéltünk! Mi ez, ha nem idegengyűlölet, migránsellenesség?
A liberális baloldal a politikai korrektségre hivatkozva legszívesebben kigyomlálná az emberemlékezetből a neki nem tetsző történelmi alakokat, irodalmi karaktereket, művészeti alkotásokat, de ugyanerre a sorsra juttatnák a keresztény hagyományokat, a nemzeti és egyházi ünnepeket és az azokhoz kötődő szokásokat is – éppen a kirekesztésre és a rasszizmusra hivatkozva. Egy híres európai felsőoktatási intézmény már a zenei kurzusok címének és tantervének a módosítását fontolgatja, miután egyes munkatársai amiatt aggódnak, hogy az iskola „a fehér felsőbbrendűségben vállal cinkosságot”. A változtatás kezdeményezői azzal érvelnek, hogy a jelenlegi tananyag a rabszolgatartó időszak fehér európai zenéjére összpontosít. "A mostani klasszikus repertoár, amibe Beethoven és Mozart is beletartozik, nagy szorongást okoz a színes bőrű diákoknak" - indokolják az Oxfordi Egyetemen a kezdeményezést. Az Alapjogokért Központ Bolond lyukból című kötete még számos gyöngyszemet felsorol a cancel culture új keletű őrületéről. Kíváncsian várjuk, mi lesz a kifogás Kodály és Bartók ellen!