Többezer sörösdoboz ékesíti Zoltán lakását, az anyós mentette meg... - fotók

35 éve gyűjt sörösdobozokat egy körmendi férfi. Zoltán lakásának minden szegletében ott figyel a kollekciója egy-egy szelete.

Alig van olyan sörösdoboz a világon, amely ne lenne megtalálható Sávoly Zoltán lakásában. A körmendi férfi csaknem 2100 darabos kollekciója hazai léptékben is elismerésre méltó, hisz a lakás majd minden szegletében dobozok pihennek. Igaz, Zoltán egyszer majdnem felszámolta a gyűjteményt, ám az anyósa közbelépett...

A falakon polc, a polcokon sörösdoboz a Sávoly-család lakásában Fotó: Szendi Péter

'87 szeptemberében indult

Zoltán és felesége az osztrák határ közelében, Körmenden él, ami azért fontos kiemelni, mert jelentős szerepe van az első sörösdobozok begyűjtésében.

Az apósom a körmendi labdarúgó klubnál dolgozott, így gyakran járt Ausztriában, amit a nyolcvanas évek végén az átlagember sokkal ritkábban tehetett meg. Ő hozott nekem egy osztrák sört, aminek a doboza annyira megtetszett, hogy felraktam a szekrény tetejére, mint sokan mások

- kezdte a Ripostnak Sávoly Zoltán. Ezután apránként gyarapodott a sörösdobozok száma, és amikor a szekrényen már nem volt hely, eljött az ideje egy kifejezetten dobozoknak szánt polc elkészítésének.

"Híre ment a családban és a városban is, hogy milyen hobbival foglalkozom, sok helyről kaptam dobozokat. Egy legenda is szárnyra kapott, miszerint tehervonattal hozták nekem a sörösdobozokat, de ez nem volt igaz, csak néha hoztak pár darabot" - viccelődött a gyűjtő. Azóta már a helyi énekkar, és más körmendi családok is visznek neki sört.

A dublini ír sör Zoltán kedvence, szerinte nem a maláta és a komló, hanem a víz a legfontosabb alkotója a sörnek Fotó: Szendi Péter

Egyedi polcokat fabrikált, de a huzattal nem számolt

A dobozok persze nem maguktól ürülnek ki, bár akadt, hogy valaki üresen adta oda Zoltánnak a sörösdobozt - ilyenkor a horpadásokat, ha voltak a férfinek kellett kisimítania, azért a legtöbb esetben a folyékony kenyérrel együtt kapta meg a kollekció darabjait.

"Hogyha jöttek rokonok, barátok, együtt ebédeltünk, aztán mindig bontottunk fel egy-két dobozt, amit közösen ittunk meg. Utána kerültek a fémhengerek a megfelelő helyre" - hangsúlyozta Zoltán, aki ma már saját válaszfalat és egyedi polcrendszert épített gyűjteményének. Ezt a férfi saját kezűleg rakta össze, amihez segítséget nyújtottak asztalos édesapjának a szerszámai. A polcokat úgy mérte ki, hogy a dobozok méretpontosan, szorosan férjenek be, nehogy kiessenek. Bár egyszer történt egy kis malőr.

A 35 év alatt egyetlenegyszer fordult elő, hogy amikor elmentünk itthonról a feleségemmel, akkor bukóra nyitva hagytuk az ablakot. Pechünkre épp akkor támadt egy óriási vihar hatalmas széllel, és a huzat keresztül fújt a lakáson. Amikor hazaértünk, órákig csak a sörösdobozokat szedtük fel a földről

- nevetett Zoltán, akinek a felesége csak úgy engedte meg, hogy a gyűjtemény a lakásban maradhasson, ha a takarítással neki nem kell foglalkoznia. Így a portalanításuk a házaspár férfi tagjára maradt.

Évente négyszer törlöm át a dobozokat, ami alkalmanként húsz órát vesz igénybe. Ilyenkor hozom a létrát és a törlőrongyot, és nekiállok a munkának. A dobozok mindig cserélődnek, mert amelyek a polcok tetején vannak, azok alulra kerülnek, a lentebbiek pedig egy sorral feljebb

- mondta Zoltán.

Napokig tudná mesélni a sörösdobozok sztoriját Zoltán Fotó: Szendi Péter

Az anyósa mentette meg a gyűjteményt

A szenvedélyes gyűjtőnek minden kontinensről, csaknem hatvan országból van sörösdoboza. A legmesszebbi történetesen a dél-amerikai Venezuelából származik. A különleges darabok közé tartoznak azok, amelyeket porcelánkupakkal lehet lezárni, pont úgy, mint a régi Bambis üveget. Zoltán 27 féle űrtartalmú dobozzal rendelkezik: a legkisebb 1,35 decis, míg a legnagyobb öt literes. Beszélgetésünkkor megfogadta, hogy nem hagyja abba a szenvedélyét, ám egyszer majdnem felszámolta a gyűjteményt.

Volt olyan, amikor elgondolkodtam, megéri-e tovább gyűjteni a sörösdobozokat. El is határoztam, hogy eladom, vagy odaadom valakinek, aki foglalkozna vele. Aztán amikor ezt elmondtam az anyósomnak, leteremtett: "Fiam, te hülye vagy, hát ez a lakás éke!", így megtartottam a kollekciót

- mesélte nevetve Zoltán, majd úgy folytatta, minden egyes doboznak saját története van. Ezek közül egyet emelt ki.

Egyszer az unokatestvéremhez utaztam Szentendrére, mert a garázsában volt egy szatyornyi sörösdoboz. Hazafelé menet a vonaton leült velem szembe egy férfi, aki olyan sört ivott, amilyennek a doboza még nem volt meg nekem. Amikor befejezte, megkérdeztem tőle, mit fog csinálni a dobozzal. Azt mondta, kidobja. Én megkértem, hogy adja nekem, mire azt felelte, ne hülyéskedjek, minek ez nekem?! Mondtam, hogy gyűjtöm őket, és megmutattam neki a szatyornyi dobozt. Szerintem meghökkent, de abban a pillanatban nyújtotta felém a frissen kiürült sörösdobozt

- emlékezett vissza Sávoly Zoltán.