kulcsár edina
Öt napig dolgozott Törökország földrengés sújtotta területén a Katolikus Karitász mentőcsapat. Budapesten a repülőtéren hősként üdvözölték a hazaérkezőket.
Több mint egy héttel ezelőtt óriási, a Richter skála szerinti 7,8-as erejű földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát. A világ minden tájáról mentőcsapatok gyűltek össze, hogy segítsék az áldozatok felkutatását. Hazánkból összesen 167 fő és 28 mentőkutya ment ki a területre, és 35 főt életét mentették meg sikeresen.
A Katolikus Karitász harmincegy fős csapattal vett részt a munkálatokban, amihez hat kereső kutya is tartozott, Kahramanmaraşban kutatott élők és elhunytak után. A csapat tagjai között voltak a Tűzoltó Szövetség tagjai, a Budapesti mentőszervezet tagjai és önkéntesek is. Volt köztük barlangász, alpin technikához értő, és még olyan is, aki az autók szerelésében volt járatos, így amikor elromlott a kocsijuk, ő ki tudta javítani. Vittek magukkal feszítővágót, kötelet, pajszereket, és gyorsdarabolót a betonvasak ellen.
"Az ellátásunkról magunk gondoskodtunk, ehhez is vittünk mindent, a hat kutyának pedig a tápot a gazdájuk hozta. A lelkesedésre jellemző, hogy volt köztünk egy fiatalember, aki nem tudta, hogy hol van az útlevele. Sürgősen megcsináltatta, megvette a repülőjegyet, elment Isztambulba, és megvárta, amíg arra megyünk, és felvesszük" – emlékezett Antal.
A kinti munkát a török katasztrófavédelem koordinálta.
"Tudták, hogy vannak kereső kutyáink, amik nagyon hasznos eszközei a földrengéssel kapcsolatos teendőknek. Megérzik, kitapasztalják, hol van még élő, esetleg elhunyt ember. Csatlakoztak hozzánk olaszok, akik hoztak egy hanggenerátort, ami alkalmas volt arra, hogy a nagyon vastag betonfödém alatt is meghallja, hogyha valaki lélegzik. Tehát ilyen huszonnyolcadik századi technológiák is felvonultak a mentésben" – magyarázta Antal.
A csapat négyórás váltásban kereste a lehetőséget, hol lehet még segíteni. Egy embert tudtak élve kihozni. Ez egy nagyon emlékezetes történet volt.
"Ő egy kislány volt, akit majdnem négy nap elteltével sikerült kimenekíteni a lakóházból. Egy hálóingben, takaróba burkolózva nézte a TV műsort, amikor a tragédia történt. Egy nagyon szűk helyről kellett őt kihozni. Külön kellett ásni egy fél méterszer félméteres alagutat hozzá. Az még újabb nehézséget okozott, hogy éppen a televízióba futottak bele a srácok, ami akkora volt, hogy szét kellett szedni, hogy ki tudják húzni alóla a lányt. Embert próbáló helyzet volt. És amikor Viktor, a legfiatalabb csapattag, aki Isztambulban megvette a repülőjegyet, benyúlt a nagyon szűk résen, akkor a kislány megfogta a kezét. Azt hiszem soha nem fogja elfelejteni a fiú ezt a pillanatot. A kislány három és fél napon keresztül sötétben, étlen-szomjan élt a semmiben. A karitász felajánlotta, hogy ha szükséges, részt vesz az utógondozásában, és ha kell pszichológiai segítséget is kap" – mondta Marosi Antal.
A kislányon kívül sajnos csak holtesteket találtak, és bár ez lelkileg nagyon megterhelő, őket éppúgy ki kell szedni a romok alól.
Lehangoló, szomorú dolog ez, de van benne egy fontos emberi gesztus, hogy visszaadod a családnak, akivel ők már soha nem fognak találkozni. Az is ad egyfajta megnyugvást, hogy el lehet temetni. Azt szokták mondani, hogy mindenki addig él, amíg el nem temetik. És ezekben a helyzetekben pontosan erről volt szó
– tette hozzá a mentőcsapat tagja.
Amikor visszaindultak Budapestre, Isztambulban a repülőtéren körbefogták, megtapsolták őket, ajándékokat kaptak. Nagyon sokan mondták, hogy jó volt, hogy ott voltak a magyarok, hogy így nem voltak egyedül.