kulcsár edina
Létrehozva: 2023.01.02.
Müller Péter: Különös léthelyzetben van most az emberiség
A 86 éves Kossuth-díjas író szerint az ember úgy van teremtve, hogy mindig meglátja a fényt az alagút végén.
Müller Péter az egyik, ha nem a legnépszerűbb kortárs író: könyvei már több mint egymillió példányban keltek el. Műveit számos formában feldolgozták. Nemrégiben egy színháztörténeti pillanatnak lehettek tanúi a nézők, amikor az Isten bohócai című könyv ihlette balettelőadáson elhallgatott a zene és megszólalt a szerző szívhangja. A Kossuth-díjas író sok nehéz időt megélt. Most arról kérdeztük, mire számíthatunk 2023-ban.
Ebben az évben már a 87. életévét tapossa Müller Péter, de még mindig fáradhatatlanul rója az országot, eleget tesz a meghívásoknak. Mint mondja, boldoggá teszi, ha egy-egy előadásán, találkozón az emberek szárnyalnak, jól érzik magukat.
Az a fontos, hogy valódi derűt és valódi szeretetet tudjak adni. És ami még nehezebb: elfogadni. Ha ez működik, a többi nem érdekes, azt oldják meg a filozófusok meg a tudósok
- mondja. Egykor voltak világmegváltó ambíciói - kinek nem? -, de ezt már föladta. Úgy véli, senki nincs abban a helyzetben, hogy megváltsa az emberiséget.
Én legalábbis nem tudok senkit
- teszi hozzá. Ami a korát illeti, azzal elégedett. Az ember egész életedben csak megy előre, napról napra, évről évre, tolja magad előtt az élet eseményeit, nem tudja, mi lesz, reménykedik, vágyódik, fél, akar, hisz… és amikor mindez már valósággá válik, akkor összeáll az egész kép és érti, mi miért történt úgy, ahogyan történt, megérti a sorsfeladatát. A saját sorsát két szóban foglalja össze: játék és szerelem.
Ez a kettő motiválja az egész életemet, sorsomat
- teszi hozzá. Arra a kérdésre, van-e, amit megbánt, amit talán másképp kellett volna tennie, azt válaszolja: "Mivel az én hatalmas karmikus történetem még folyamatban van, ezt én most nem tudhatom. Most úgy élem meg, hogy semmi ilyet nem tudok mondani. Meg kellett élnem mindent! A vesztembe rohanásomat is. Semmit nem bántam meg."
Számos könyve közül szívéhez az Isten bohócai áll legközelebb, mert ez egy önvallomás, ebben járt legközelebb önmagához.
Ebben van játék, szerelem, ebben van minden!
Megélte a második világháborút, 1956-ot, a szocializmust és a rendszerváltozást, de azt gondolja, ilyen idők, amiket most megélünk, még nem voltak.
Különös léthelyzetben van az egész emberiség. Írtam egy könyvet, az volt a címe: Világvége. Túl korán jelent meg, lelőttem a poént. Én egyébként ezt vidáman írtam, arról szól, hogy amikor egy világrend lejár, akkor összeomlik, hogy egy új szülessen a helyén. Tud erről minden tradicionális írástudó: a kínai, a hindu, a zsidó-keresztény… Az apokalipszis leírása része a szent könyvnek. Az, hogy lejár egy világrend, törvényszerű folyamat
- mondja. Az embereknek persze kicsit az az érzésük, hogy a fejük fölött történnek a dolgok és nincs beleszólásunk, de ez természetes is. "Ha nekem fáj a fejem, az baromira fáj, tudom, hogy miről beszélek. Én fájok. Az viszont, hogy fájdalmat érzek a hazám és az emberiség sorsa miatt, távoli fogalom, nem megragadható. Azt, hogy baj van, az ember a saját testében, lelkében, életében éli meg. Ezért érezhetjük üresnek és felszínesnek, amikor valaki osztja az észt és okos tanácsokat ad."
A környezetszennyezés, a háborús fenyegetés, a Föld egyes részein tapasztalható éhezés ijesztő jelek, ahogyan az is, hogy sokan úgy érzik, elidegenednek egymástól az emberek. Hogy mi lehet az egyén taktikája ebben a nehéz helyzetben?
Az a fontos, hogy az egyes ember szépen és szeretetben élje meg az életét, küzdje meg azt a küzdelmet, ami kivétel nélkül mindenki sorsában megjelenik. Tény: abszurd fogalom lett a pénz, amitől minden függ, és minden azon múlik. Ez természetellenes, minden szempontból.
Müller Péternek ennek ellenére meggyőződése: az ember úgy van kitalálva, hogy mindig meglátja a napfényt az alagút végén.
A legnagyobb dolog, hogy a derűt hogyan tudja az ember saját magából kihozni. Ennyi gond, ennyi probléma mellett, hol tud megmaradni derűsnek. A világ nem a semmi felé megy, nem az abszolút megszűnés felé, hanem afelé, ami a létrehozójának a szándéka. Kevesen tudják, hogy Jézus a keresztre feszítése előtt táncba vitte a tanítványait. „Mielőtt megélem a sorsomat, fogjuk meg egymás kezét és járjunk egy nagy körtáncot!”, mondta és táncoltak. Ez benne van az apokrif evangéliumokban. Az evangélium szó azt jelenti: örömhír. A történet drámai, de a lényege az öröklét. Aki jól olvassa, jól teszi magáévá, az derűvel éli meg. Elmúlás van. Halál nincs.
- ad reményt az író.
A Cirkusz
A Müller Péter: Isten bohócai című regénye által inspirált kortárs táncszínházi produkciót a Nemzeti Táncszínházban mutatta be a Székesfehérvári Balett Színház táncegyüttese november 30-án. A regény egy fikció, miszerint egy lebontásra ítélt cirkusz porondján a bohócok mestere az utolsó estén tánccal tanítja a tanoncokat. Bibliai hasonlattal élve a mű felfogható egyfajta utolsó vacsorának, amely során a mester tanítványait avatja be a szeretet varázshatalmának titkaiba. A mű, amelynek néhány percében az író szívhangja adja a ritmust, Budapest és Székesfehérvár mellett a világ színpadaira is eljut majd.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
