Egy szép NDK-s lánynak köszönhetjük a magyar mozi új üdvöskéjét

Hiába volt kék útlevél, ha nem kaptak belőle eleget.

Szőke Abigélt először A martfűi rémben láthattuk, legemlékezetesebb szerepét viszont alighanem az Akik maradtak című holokauszt-idéző történetben nyújtotta. Jelenleg Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának televíziós feldolgozásában, a Tündérkertben vesz részt, de a rendszerváltás előtti közelmúltunkkal is szembesít két alkotásban: A besúgó című, első magyar gyártású HBO-sorozat és a legújabb mozifilm, a Nyugati nyaralás is a '80-as évek közepére repít vissza, a hanyatló szocializmus idejébe, amikor a nyaralóknak a Balaton jelentette a riviérát.

Balatoni anziksz - jelenet a Nyugati nyaralásból

Nem is az a kérdés, hogyan lehet ilyen fiatalon már ekkora filmes múlttal rendelkezni, hanem hogy miként lehetséges belehelyezkedni azokba a szerepekbe, amikről saját tapasztalata nemigen lehet. A két világrendszer szembenállásába, amikor Berlin közepén még fal választotta ketté a keleti és nyugati szektorokat, idehaza pedig nemcsak a nyugati turistákra tekintettek kémként, hanem a kiutazó magyarokra is.

Ha nincs az NDK, akkor most talán én sem vagyok. 1960-ban nagypapám Lipcsébe, majd Drezdába utazott, hogy a papíripari szakon tanuljon, a szocialista érában egyedül ott volt erre lehetősége. A szakmai gyakorlatán ismerkedett meg a nagymamámmal, aki echte keletnémet volt. Igaz, a szüleim később az ország másik felébe költöztek, én már Németország legnyugatibb csücskében, Wachtendonkban születtem

– kezdte a történet elején a színésznő, aki szerint a két országrész közti különbség még mindig érezhető odakint, a keleti tartományok csak a rendszerváltás után 5-10 évvel kezdtek a nyugatiakhoz felfejlődni. Az egykori szocialista tábor pedig még mindig nyögi a szovjet megszállás évtizedeit.

Nehéz elképzelnem, milyen kevés lehetőségük volt akkoriban a keleti blokkban élőknek, pontosabban azt, hogy hogyan lehetett ennek dacára mégis teljes életet élni és túlélni. Ugyanakkor ez a limitált keret és ez a szigor, ami akkor volt, adhatott némi biztonságot az embereknek, és a rendszerváltással jött nagy szabadság bénító is lehetett. Most is elképesztőek a különbségek: valaki megteheti, hogy Hawaiira repül, más meg a Balatonig is meggondolja, elutazzon-e. Mindennek megvan a maga fény- és árnyoldala. Számomra a film erről is mesél: hogy egy diktatúrában gyerekként és bábuként kezelik az embereket. Nem rendelkezhetnek a saját életükről, a rendszer irányítói mondják meg nekik, mit tehetnek és mit nem

− fejtette ki a Ripost-nak Szőke Abigél, aki a Nyugati nyaralásban is csak a Balatonig jut el, mivel családtagjai nem mind kapják meg az útlevelet. Hogy ennek milyen következményei lesznek, megnézheted az új filmben, amely a cinefestes premierje után ezen a héten kerül a hazai mozikba.