Szellemkastélyban él a magányos somogyi férfi

Gyugy külterületén található a 19. században épült, klasszicista stílusú Kacskovics kastély. Maga a kastélyépület üresen áll, maximum a szellemek lakják, tulajdonosa az udvaron álló, istállóépületből kialakított lakásban él – négy éve, amióta elhunyt a felesége, magányosan. Túladna már a kastélyán, ahol minden a feleségére emlékezteti, az övék pedig, ahogy Weisswange Zoltán fogalmaz, szerelmi házasság volt.

Már nem lép be a kastélyépületbe

„Ennek a kastélynak eddig körülbelül 50 tulajdonosa volt” – mondja Zoltán, aki az érdeklődőket szívesen beereszti kastélyába, hogy nézzenek körül. Igaz, idén nyáron darazsak költöztek be, de a férfi ezt csak a turisták elmondásából tudja, ő maga nem ment be ellenőrizni. Leginkább raktárnak használja, a kastély épülete tele van régi bútoraikkal, emlékeikkel, amitől igazi szellemjárta helynek érzi az ember.

Egy kérdés vezette a kastélyhoz

Zoltán felesége német lelkésznő volt, eredetileg azért vásároltak meg a kastélyt, hogy művésztelepet hozzanak létre. „Amikor összeházasodtunk, tőlem azt kérdezték Németországban, hogy Magyarországon vannak utak? Gyomron vágott… Nemhogy útjaink, de művészeink is vannak, nem is akármilyenek! Akkor elhatároztam, hogy van nekem egy festőművész barátom, meghívom ide, hogy fessen nekik valamit” – mesél Zoltán a kezdetekről. A festő barát egy német kisvárosban alkotott, a munkáinak pedig akkora sikere lett, hogy további 8 festőt vittek ki magukkal Németországba. Felesége ezzel egy időben koncerteket kezdett el szervezni, így adta magát az elképzelés, hogy nyugdíjas éveikre egy művésztelepet hozzanak létre. Bár Zoltán nem szeretett volna Magyarországon letelepedni, egy hazalátogatásuk alkalmával a felesége felkiáltott, hogy mennyire jól érzi magát az országban. „Azt hiszem, Baranyában autóztunk, amikor felkiáltott, hogy de csodálatos, itt én olyan boldog vagyok! El volt döntve, hogy hova kell menjünk!” – mondja a férfi.

Szerelem első látásra

Végül egy balatonboglári ingatlanosnál akadt a kezébe egy mappa, a Dél-dunántúli kastélyok és a hasznosításuk turisztikai célra címmel. „80 kastély volt benne, ez volt az utolsó” – meséli Zoltán, aki azonnal kivitette magát Gyugyra az ingatlanossal és beleszeretett a kastélyba – ahogy a felesége is, akinek hazavitte megmutatni az ingatlanról készült fényképeket. A kastély árverezéséig azonban már csak pár napjuk volt, pénzük viszont nem. A férfi felesége viszont éppen megörökölt egy drezdai ingatlant, amibe édesapja is adott bele pénzt, majd arra vettek fel hitelt, amiből végül megvásárolták a kastélyt.

„Nagyon hiányzik a feleségem”

A telken sem víz, sem villany nem volt, amikor odamentek, Zoltán pedig az udvaron álló istállóépületet kezdte el felújítani, amit ma is lakásként használ. „Olyan boldog volt itt a feleségem!” – mondja Zoltán. Az asszony azonban beteg lett. „Nehéz fejezet volt az életemben. Az tette nehézzé, hogy ez egy nagyon nagy szerelmi házasság volt részünkről” – meséli. Bár a lakás, a volt istálló csodaszép lett, a romos kastélyon csak állagmegóvó felújítások készültek. Időközben eladóvá is vált, a férfi ugyanis többé már nem szeretne ott lakni. „A mai napig rettenetesen hiányzik. Én már szeretnék elmenni innen, mert talán ha új környezetbe kerülök, akkor nem lesz annyira emlék, hogy minden rá emlékeztet, ami itt van” – mondja szomorúan Zoltán.

Nézd meg a Ripost helyszínen készült videóriportját!