Olyat látott a magyar orvos, hogy könnyekig meghatódott

Dr. Mangó Gabriella aranydiploma és gyémántdiploma-osztón volt.

időskor

Mély gondolatokat indított el dr. Mangó Gabriellában és még könnyeket is csalt a szemébe egy aranydiploma és gyémántdiploma-osztó, amelyen a hétvégén vett részt a gyöngyösi háziorvos.

Az eseményről hétvégi Facebook posztjában számolt be a doktornő, ahol azzal indítja gondolatmenetét, vajon az öregség teher vagy érték?

Az idős vagy idősebb, vagy fiatalnak tűnő idősödő férfiak, volt katonák kapták meg az oklevelüket a diplomaosztójuk 50.-60. évfordulóján. Kari zászlóbehozatal, himnusz, köszöntés, amúgy katonásan, aztán az oklevélátadás. Az utolsó oklevelezett támbottal a kezében próbált volna a széksorok közül előremenni a terem másik végében álló Dandártábornokhoz az emléklapért. És amikor a széksorban elakadt a botjával azt mondta: segítsen már valaki. Egy fiatal 30-40 éves egyenruhás tiszt előreugrott, belekarolt, szinte megemelte az idős férfit, és viszonylag gyors lépésekkel haladtak az oklevélátadási ceremónia központi helye felé. Ahonnan a Dandártábornok ezzel egy időben megindult a számára kijelölt ceremóniahelyről, majd a díszterem közepén, félúton, összetalálkoztak és kézfogással, gratulációval adták át neki az emlékoklevelét

- idézi fel a lélekemelő pillanatot Mangó Gabriella.

„Ki is gördült egy könnycsepp a szememből”

veterán — Képünk illusztráció Fotó: Pixabay

A megindító jelenet egészen az érzékeny lelkű doktornő szívéig hatolt.

Meghatódtam és elgondolkodtam. Tudom, hogy más egyetemeken, főiskolákon is vannak hasonló hagyományok. Tudom, hogy van nyugdíjas búcsúztató is sok munkahelyen. De a tiszteletadásnak és a segítségnyújtásnak ezt a fokát, úgy hogy az emberi méltóságot megőrizzék már nagyon régen tapasztaltam meg kézzelfoghatóan. Mindez a nagyrészt nyugdíjban lévő emberek felé történt. Ki is gördült pár könnycsepp a szememből. Pedig egészségügyben dolgozom, pedig orvos vagyok.

- írja elérzékenyülve.

„A kórházban majd én is Mangó néni leszek”

A háziorvos az ember és saját maga múlandóságán is elmélázott.

Tudom, hogy az ember múlandó, hogy öregszik, azt is hogy a kórházban majd 2/4-es beteg leszek vagy Mangó néni és mama lesz belőlem is majd, jó esetben mamika… Az idősebbekre, és hangsúlyozom, általánosságban írok, és javítsatok ki, ha rosszul látom, de nyűgként tekint a társadalom. Akik már feleslegesek, akiket gondozni kell, akik már nem adnak a társadalomnak, hanem elvesznek a nyugdíjukkal. És ez így nagyon nincs jól

- vélekedik Mangó doktornő és hangsúlyozza: meg kell adni az idős kor méltóságát is.

A tiszteletet annak, aki volt, és amit eddig nekünk adott. Hogy ne "vén hülye" legyen az idős ember szinonimája

- fogalmaz.

Eszmefuttatásai végén a jelenkor hibáira hívja fel a figyelmet dr. Mangó Gabriella, de gondolatmenetét meleg szívvel zárja.

Oly korban élünk, ahol az idősebb kor nem rang, dicsőség, hanem szégyen. Ahol az ötvenöt feletti nehezen kap munkát. Ahol a betegség vagy a korral szerzett fogyatékosság titkolni való. Ahol az idős ember fölösleges. Miért nem tud már meghalni?

Tegnap egy pillanatra azt éreztem, hogy a segítség, a tisztelet mindenkinek adatott, mert alapból jár. Mert ember.

- mondta.