Elhunyt Wittner Mária, '56 hőse, az örök szabadságharcos

„Ha volt valaki, aki nehéz, mégis felemelő életutat járt be, akkor Mária volt az. S ha volt valaki, aki a megpróbáltatások között mindvégig nemes lelkű, egyszerű ember tudott maradni, az szintén ő volt. Sorsa nemcsak nemzedékével, hanem az egész nemzetével fonódott össze mindörökre” – írja Wittner Máriáról közleményében a Magyarságkutató Intézet.

Hányatott gyerekkor

Wittner Mária 1937. június 9-én született Budapesten. Édesapját nem ismerte, édesanyja kéthónapos korában dajkaságba adta, kétéves korában pedig a keresztanyja elhelyezte egy karmelita apácazárdában. 1948-ban felkutatták édesanyját és visszakerült hozzá, de két hónap múlva ismét elhagyta és gyermekotthonba került. Gimnáziumba íratták, azonban két osztály után félbehagyta tanulmányait, majd gépírónőként dolgozott Szolnokon és Kunhegyesen. 1955-ben fia született, akit egyedül nevelt. Ekkor már gazdasági idénymunkás volt, később pincértanulónak állt. A szülés miatt fél évig Debrecenben, egy csecsemőotthonban tartózkodott, majd Budapesten alkalmi munkákat vállalt, albérletben lakott – írja róla a patriotak.hu.

A rádió ostromakor csatlakozott a felkelőkhöz

1956. október 23-án, a Magyar Rádió ostroma közben csatlakozott a felkelőkhöz, lőszerutánpótlást szállított nekik, illetve oldalkocsis motorkerékpárral a kórházba szállította a sebesülteket. 

Október 25-én a Corvin közieknek segített, a harcok alatt főleg lőszert szállított, tárakat és benzines gyújtóbombákat töltött. Itt került barátságba Havrila Béláné Sticker Katalinnal, akivel a fegyveres harc támogatása mellett sebesülteket is ápolt. Október 30-án egy felkelőcsoporttal megtámadták és elfoglalták a X. kerületi rendőrkapitányságot, hogy fegyvereket szerezzenek, amelyekkel a pártház épületét ostromlóknak nyújtottak támogatást. 

November 4-én az Üllői úton beözönlő szovjet csapatok ellen harcolt hősiesen, ám egy akna repeszeitől megsérült és kórházba került. November 9-én hagyta el a Péterfy Sándor utcai kórházat, decemberben udvarlójával, – a később szintén elítélt Farkas Józseffel – Ausztriába menekült. Azonban gyermeke Magyarországon maradt, aki miatt karácsonyra hazatért. A visszaúton letartoztatták, de kiengedték. Budapesten gyári munkásként dolgozott a Palack- és Üvegipari Vállalatnál, 1957. júliusi újabb letartóztatásáig.

Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként

Nyolc társával együtt került bíróság elé a forradalomban történt részvételük miatt. 1958. július 23-án, 21 éves korában, az elsőfokon eljáró bíróság halálra ítélte. 

Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, míg a másodfokú tárgyaláson, 1959. február 24-én az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták, feltehetően fiatal korára való tekintettel. Három társát kivégezték, köztük Havrilánét is.
Tizenhárom évnyi raboskodás után, 1970. március 25-én, az utolsó forradalmárok között szabadult, de amnesztiát nem kapott. Szabadulása után varrónőként, majd takarítóként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett.

Az ország a rendszerváltozás után ismerte meg nevét

A politikai életbe 1989-ben, a Kádár-rendszer bukása után kapcsolódott be. Részt vett számos ’56-os szervezet munkájában, neve összeforrt markáns antikommunizmusával. A forradalomról, börtönéveiről több visszaemlékezést írt. Életéről portréfilm készült Hóhér, vigyázz! címmel.  2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján nagy hatású beszédet mondott a parlamentben. Megidézve az áldozatokat, a többi között a történelem meghamisításáért, az ország kifosztásáért vádolta a „szocialista köntösbe bújt hóhérokat”. Beszédét így zárta: „A Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket”.
Orbán Viktor személyes kérésére csatlakozott a Fideszhez, amelynek 2006-tól 2014-ig országgyűlési képviselője volt. Haláláig kitartott a szabadság eszméje mellett. A miniszterelnök Facebook-oldalán búcsúzott Wittner Máriától.

Az 52A559. számú volt halálra ítélt örökre velünk marad. Sorsa, munkássága, embersége kitörölhetetlen nemzetünk történetéből.