Fájdalmas vallomást tett a kelenföldi tragédiában meghalt Erzsébet özvegye

Július 31-én volt két éve annak, hogy egy férfi kivetette magát Budapesten egy kelenföldi toronyház 14. emeletéről, és éppen a kapun kilépő kétgyermekes családanyára zuhant. Erzsébet és az öngyilkos is azonnal meghalt.

A tragédia pillanatában az anya az akkor 6 hónapos Boglárkával, illetve a 3,5 éves Mártonnal indult volna sétálni. A kislánynak még anyatejre volt szüksége, de a médiában közzétett felhívásra rengeteg fiatal édesanya jelentkezett, így a csecsemőnek bőven jutott az éltető táplálékból. Azóta mindkét gyermek szépen fejlődik. A fiú ősszel már nagycsoportba megy az óvodában, miközben a húga is egyre többet beszél.

"Boglárkához sok türelem kell, de ez így van rendjén. Feszegeti a határait" – mesélte Erzsébet özvegye. Bronz Gábor a felesége halála utána a Kispesten élő szüleihez költözött a gyerekekkel, és a mai napig ott lakik. Mostanában kezdte el érezni magában az erőt, hogy új életet kezdjen.

"Nem terhelhetem édesapámékat az idők végezetéig. Ők ugyan sosem éreztetik velem, hogy önállósodnom kellene, de én úgy vélem, a legfőbb ideje talpra állnom. A gyerekekkel el fogok költözni, de az biztos, hogy Kelenföldre nem megyünk vissza. Túlságosan fájóak az emlékek – mondta a Borsnak a gyászoló férj.

"Erzsébet halála örökre fájni fog, de rájöttem, hogy idővel meg kell próbálnom pótolni a pótolhatatlant. A gyerekeknek is úgy lenne a jó. Már vágyom egy új szerelemre, de a társkereső oldalakban nem hiszek. Bízom benne, hogy egy nap szembejön velem a nagy Ő. Nem zárkózhatok el a boldogság elől, és hiszem, Erzsébet is azt akarná, hogy társra találjak, aki Boglárkát és Mártont is szeretettel fogadja, neveli" – osztotta meg gondolatait az édesapa, és elárulta, mennyit emlegetik a gyerekek Erzsébetet.

"Boglárka szinte egyáltalán nem beszél róla, hiszen nem is emlékszik az anyukájára, de Márton olykor megemlíti. A minap éppen azt mondta nekem, hogy 'Apa, téged szeretlek a legjobban a világon!'. Aztán rövid csend után hozzátette, hogy 'És anyát'. Ha egy ideig nem használom a telefonomat, képek kezdenek rajta felugrani képernyővédőként. Ha Erzsébeté jelenik meg, a fiam felismeri őt, és boldogan felkiált: Ott van Anya!"

"A kislányom nemrég múlt kétéves, így nem maradhattam tovább gyeden. Szerettem volna visszamenni a BKV-hoz buszvezetőnek, de egy kisebb baleset közbejött. Miközben Mártont öltöztettem, eltörtem az ujjamat. Ezért egy kicsit csúszott a munkába állásom, és a karrierem is más irányt vett. Jelenleg úszómesterként dolgozom. Itt is észnél kell lennem, de a munkám most jóval stressz­mentesebb" – magyarázta Gábor, és hozzátette: most az a legfontosabb, hogy apaként helytálljon.

"Az évforduló előtt egy nappal megyek a gyerekekkel Erdélybe Erzsébet családjához. Szorosan tartjuk a kapcsolatot. Bizonyára lesz egy megemlékezés, és egy misére is elmegyünk, hogy a feleségemért imádkozzunk."