Kisebb csoda: így néz ki a rejtőzködő szerzetesrend lakhelye

Aki megunta és szíve szerint hátrahagyná a nagyváros nyüzsgő világát, az a Budapesttől alig nyolcvan kilométerre, egy remeteség falai között rátalálhat a csendre, békére, nyugalomra. Egy igazi remetelak áll itt. A Ripost7 cikke.

A Vértes erdeiben, egy apró tó partján áll a néma barátok egykori otthona, amelynek falaiból még most is sugárzik az áhítat. Ott sétálva magunk mögött hagyhatjuk a hétköznapok feszültségét. Aki pedig hajlandó egy képzeletbeli időutazásra, az nemcsak a hallgatási fogadalomban élő egykori kamalduli remeték békéjére lelhet rá, de a kiállítás interaktív elemeivel, a digitális tárlatvezető alkalmazásával bepillantást nyerhet az egykor itt élt szerzetesek mindennapjaiba és szokásaiba. Rácsodálkozhat a korhű berendezési tárgyakra, díszes étkezőteremre és magára a meghitt belső udvarral rendelkező kolostorra. A látogatás Majkon lelki feltöltődést ígér.

Majkon az Esterházyak által később vadászkastéllyá alakított barokk konvent­épületbe a Beszélő kapun áthaladva léphetünk be. A Foresteria a remeteséget meglátogató vendégeknek és zarándokoknak szálláshely, a remetéknek az ünnepi és a mindennapi tevékenységek helyszíne volt. A legreprezentatívabb helyiség a refektórium, az ünnepi ebédlőterem, amelynek falait az Utolsó vacsora jelenete és a feltehetőleg Vogl Gergely budai festő keze munkáját dicsérő, Szent Romuald életét ábrázoló jelenetek díszítik. 

Szintén az épület adott otthont a könyvtárnak és a káptalanteremnek, valamint a remeték közösségi helyiségeinek, a vendégszobáknak és a kiszolgálóhelyiségeknek, köztük a két konyhának, amelyek közül az egyikben csak hal­ételeket készítettek. A földszinten volt az asztalosműhely, a sütőház és a lakószobák, az emeleten pedig az Esterházy család kegyúri lakosztálya. Az épület egy része alatt borospince húzódik.
A világi élettől fallal elzárt területre, a klauzúrába csak a fogadalmat tett remeték léphettek. A szerzetesek a főúri családok adományaiból egységes mintára épült 17 apró cellaházban éltek. 

Mindegyikhez tartozott lakószoba, saját kápolna és műhely, valamint egy parányi zárt kert, amit a szerzetesek maguk műveltek. Szintén itt található a korábban villámsújtotta templom épen maradt tornya is, amely a felújítás óta kilátópontként szolgál. A remeteségben tett séta során bejárhatjuk a templom alatt nemrég feltárt szerzetesi kriptát is.

Így éltek a szerzetesek

A bencés rend egyszerű, sarut viselő, rövidre nyírt hajú, fejtetejüket kiborotváló, hosszú szakállú szerzetesei az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Némasági fogadalomban éltek, amely alól évente kétszer nyertek feloldást, ilyenkor a foresteria refektóriumában gyűltek össze. Magányukat a kertet körülvevő magas fal biztosította, ha valamire szükségük volt, azt írásban közölhették az őket naponta ellátó, külön erre a feladatra felszentelt szerzetesekkel. Ha baj történt, azt a házuk ablakában meggyújtott gyertyával jelezték.

Mit lehet tudni a rejtőzködő szerzetesrendről?

Olaszországban 1012-ben alapította szerzetesrendjét Szent Romuald, aki hercegi családba született, könnyű és fényűző életet élt. Ám húsz­évesen megrázta, hogy végig kellett néznie, amint apja megöli ellenfelét, ezért a negyvennapos böjtöt és vezeklést megtagadó apja helyett ő vonult be a közeli kolostorba. Itt egy látomás hatására elhatározta, hogy szerzetes lesz. Remeteségre vágyott, amit elöljárója engedélyezett. Évekig vándoréletet élt, végül Pereumban, a Ravennától 15 kilométerre lévő mocsaras vidéken alapította meg a benedeki regulák alapján működő remeteségét, amelyhez később további közösségeket csatolt. Az apátságok teljes autonómiát élveztek, és az ott élők a szegénységet, a rejtett életet és a Szentlélek iránti érzékenységet gyakorolhatták. Romuald egyik utolsó alapítása az 1012 óta folyamatosan élő camaldoli remeteség, ennek képviselői telepedtek le a XVII. században Majkon.

Lehullt a lepel a titokról

Számos történet kering egy titkos föld alatti folyosóról, ami a Foresteria udvarán álló kúttól vezetett a majki tóhoz. Elsőként a feltételezett kijáratát találták meg, végül a barlangászok az 1980-as években a kútban 18 méter mélyen rátaláltak egy erős mészkő ajtókeretre, és mögötte a föld mélyébe vivő hosszú folyosóra.

A későbbi kutatások azonban kiderítették, hogy két külön járatról van szó, amelyek annyira eltérő mélységben futnak, hogy azok soha nem is találkozhattak. Mindkét járat a Foresteria épületéhez vezethetett.