A toscanai városháza mintájára épült torony Budapest közepén

A tervező

A neoreneszánsz épületet az építészetet Párizsban kitanuló Kauser József (1848-1919) tervezte, akinek híres munkái közé tartozik a Lónyay utcai iskola, ahová a regénybeli Pál utcai fiúk jártak. Ybl Miklós halála után ő fejezte be a Szent István-bazilika épületét is, de a Lőrinc pap téri Jézus szíve templom is Kauser tervei alapján épült, ahogyan a Bókay utcai I. számú gyermekklinika.

Illúziókeltés

A víztornyot 1895-ben építették, és a komplexum az akkori Népszínházat, majd később a Nemzeti Színházat szolgálta ki. Amikor építették, még hiányzott a közműhálózat, ezért a tövében egy harminc méter mély kutat fúrtak, ebből szivattyúzták a vizet. A színültig megtöltött tartály sok ezer literes vizének ereje mozgatta a 200 méterrel arrébb fekvő színpad hidraulikus szerkezeteit. Ezek emelték, süllyesztették a díszleteket, háttérfüggönyöket és a vasfüggönyt. Ha eljött a nagy jelenet, a színház ügyelője átszólt a torony gépmesterének, aki bekapcsolta a motorokat, a színházban pedig a süllyedőmester felelt a tökéletes illúzióért. 

Mint egy régi olasz városháza

Az  építész olyan víztornyot szeretett volna ide építeni, ami nem rontja a városképet, ezért mintaképpen egy toscanai városházát választott. A 47 méter magas épület legtetején helyezkedett el a hatalmas, szegecselt víztartály, amely egy szűk folyosón körbejárható volt. Alatta a toronyszárban pedig a körlépcső, amely egy henger alakú magot ölelt körül. A lépcsőmagban ma lift közlekedik, fent, a tartály helyén tárgyalóterem található.

Az alagút

Az épületet a Nemzeti Szállodán át a Nagykörút alatt alagút kötötte össze a színházzal. Ha megindult a víztömeg, akkor az ebben a két méter magas, másfél méter széles alagút mennyezetére szerelt csőben haladt, a házak és a nézőtér alatt – s a színpad alól emelt, süllyesztett, mikor éppen mire volt szükség. Az összekötő alagútban a második világháborúban és 1956-ban is bújtattak veszélyben lévő embereket. Az alagutat mára vélhetően befalazták. A Nemzeti Színháznak otthont adó épületet 1965-ben – a metró építésére való hivatkozással – felrobbantották. Ma már tudjuk, erre semmi szükség nem lett volna.

Tűzvédelem

A víztoronynak természetesen volt egy másik funkciója is. A korszakban gyakoriak voltak a színháztüzek és egy-egy tűzeset rövid idő alatt óriási károkat tudott okozni. A színháztűznek magasnyomású vízelárasztásos technikával próbálták elejét venni, szükség volt tehát egy magasból lezúduló, nagy nyomást produkáló vízsugárra. Az 1875-ben épült színházban 1895 nyarán felújításokat végeztek, ekkor szerelték be az úgynevezett záporkészüléket is. Ehhez is szolgáltatta a vizet a közeli torony. A színházban öt tűzcsap volt, melyek percenként 4000 liter vizet voltak képesek kiontani nyolc atmoszféra nyomással – írja a Metropol.