Legendás luxuslimuzin gurult be a Közlekedési Múzeumba

Egy GAZ–12 ZiM típusú autóval gazdagodott a Közlekedési Múzeum gyűjteménye. Ilyen járművet az állami és pártvezetők használtak az 50-es években, alig 100 futott belőle Magyarországon. Szakértők könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy ez a hatalmas luxuslimuzin szerepelhetett a nagy sikerű A tanú című filmben is.

A hatüléses ZiM-nek a nagyzási mániás felső vezetők gigászi ZiSZ-ei (Zavod imenyi Sztálina) és a téeszelnökök Pobedái közötti űrt kellett betöltenie. Megvalósítására nem egészen két és fél évet adott a szovjet kommunista párt központi bizottsága a gorkiji autógyárnak, amely 1935 és 1956 között a náci Németországgal kötött paktumáról elhíresült szovjet külügyminiszter, Molotov nevét viselte (Zavod imenyi Molotova).

Lekoppintották az amerikai luxuskocsikat

Talán a rövid határidő miatt, de nem sokat törődtek saját fejlesztéssel: a ZiM kísértetie­sen hasonlít a Buick Superre és a Cadillac Fleetwoodra, de így legalább a szocialista munka szelleme nem kísért benne úgy, mint a Zaporozsecben vagy más szovjet típusokban.

„A szovjet és amerikai versengés előtt egyébként szinte kéz a kézben járt a két ország járműfejlesztése. Az első világháború előtt Oroszországban egyáltalán nem volt gépkocsigyártás. 1916 augusztusában alapították meg a Moszkvai Autóipari Társaságot (AMO), amely tapasztalat híján amerikai segítséget kért, és tengerentúli berendezésekkel hozta tető alá a 6000 munkást foglalkoztató gyárát” – mondta a Ripost7-nek Hidvégi János. A Közlekedési Múzeum muzeológusától azt is megtudtuk: a forradalom után FIAT teherautókat kezdtek összeszerelni, majd 1929-ben ismét amerikai segítséggel az üzemet tovább bővítették, sőt, megállapodást kötöttek a Ford céggel két további autógyár felépítéséről: az egyiket Moszkvában, a másikat Nyizsnyij Novgorodban, félezer kilométerrel keletebbre húzták fel. A fővárosi üzemből a második világháború után lett a Moszkvics gyár, a másik pedig a GAZ nevet kapta (Gorkovszkij Avtomobilnij Zavod). A 60-as évektől elvileg ugyan lett volna lehetősége az átlagpolgárnak is egy ilyen ZiM megvásárlására, az azonban 40 ezer rubelbe került, ami az akkori szovjet átlagkeresetet alapul véve 45 évi fizetést jelentett. Ez azért több mint egy málenkij robot.

Két lenyitható testőrülést is beletettek

A ZiM a Pobeda mintegy 60 centiméterrel megnyújtott alvázát és önhordó vázszerkezetét kapta, hajtására pedig a teherautóknál is használatos 3 és fél literes, 90 „lovas” hathengeres motort használták, ami 15 literes fogyasztással volt képes elvinni az öt és fél méter hosszú és tíz centi híján két méter széles behemótot. Hogy majdnem kéttonnás saját tömegével képes volt-e elérni a hivatalosan deklarált 120 kilométer per órás végsebességet, arról nem szól a fáma. A hat személy úgy fért be, hogy két lenyitható testőrülés kapott helyet az első és hátsó üléssor között, amelyen jellemzően a csengőfrászt hozó ÁVH-s pribékek vigyázták a Virág és Bástya elvtársak nyugalmát. 

Ilyen típusú, meg nem erősített hírek szerint talán pont ez az autó szerepelt A tanú című Bacsó-féle örökbecsűben is, amelyet elkészülte után Aczél György azonnal betiltott, és tíz év után, 1979-ben vetítették le először.

Ma is teljesen üzemképes a múzeumi autó

„A budapesti Közlekedési Múzeum gyűjteményébe került darab tartósabbnak bizonyult, mint szülőanyja, a szovjethatalom. Ma is üzemképes, saját 'lábán' gurult be az Északi Járműjavító dízelcsarnokába, ahol a nagyközönség is hamarosan találkozhat vele. Az utóbbi 30 évben ezenkívül nem is nagyon közlekedett, Magyarországon nem lett soha forgalomba helyezve. Itteni első tulajdonosa egy középvállalkozó volt, aki az 1980-as évek végétől a legnagyobb kipufogórendszer-gyártónak számított hazánkban. Vállalkozásából származó jövedelmének nagy részét régi járművek vásárlására és kipofozására fordította, tőle vásárolta meg a múzeum például a Ford T-modelljét is. A ZiM-et a hobbirestaurátor gyűjtő Ukrajnából vette, lett papírokkal. Az ő hagyatékából került elő, és a múzeum azonnal lecsapott rá” – mondta a Ripost7-nek Hidvégi János, muzeológus.

A Közlekedési Múzeum ZiM-et is bemutató új kiállítása várhatóan áprilisban nyílik meg a nagyközönség előtt.

Értékmentő programot támogat a kormány

A Közlekedési Múzeum fő célja, hogy minden korszak ikonikus járműveit, amelyek egykor hozzá tartoztak a mindennapos utcaképhez vagy jól reprezentálják az időszak történelmét, megőrizzék az utókor számára. Ilyen például a fél évszázados Csepel D–450 teherautó és a több mint 60 éves Skoda Octavia Super is. 

A kormány ezt a programot azzal támogatja, hogy 2026-ig összesen 6 milliárd 674 millió forintot biztosít a múzeumnak járművei res­taurálására és újak beszerzésére. Soha korábban nem volt ilyen átfogó és nagyszabású értékmentő program a magyar közlekedéstörténeti emlékek megóvására.

Hogy annak idején mennyit kellett várni Magyarországon egy új autóra, és milyen paraméterekkel büszkélkedhet a szovjet luxuslimuzin, a GAZ–12 ZiM? Kiderül a Ripost7 március 22-ei számából. Keresd az újságárusoknál!