„Hallottam az ápolók hangját” – hetekig küzdött lélegeztetőgépen Éva

Éva mindent megtesz a teljes gyógyulásért és azért, hogy ne kapja el újra a koronavírust. A négygyermekes anyuka két hónapon keresztül küzdött az életéért és, hogy hazamehessen a családjához. Arról, hogy mindezt hogy élte meg, szívszorító interjúban mesélt a Metropolnak.

„Féltem, hogy ha gépre tesznek, már nem megyek haza...”

„2020 december elején jelentkezett nálam a Covid, gyengeséggel, verejtékezéssel, mellkasi fájdalommal. Az állapotom napról-napra rosszabbodott, aztán elkezdtem köhögni is és belázasodtam. A lányom mentőt akart hívni, ám nem tettük, mert én féltem. Féltem, ha gépre tesznek, akkor már nem megyek haza. Mivel azonban pár nap múlva sem javultam, felhívtam a háziorvosomat” – kezdte a történetét Éva, akinek ekkor az orvosa gyógyszereket írt fel. Végül lánya győzte meg arról, hogy fontos lenne egy kivizsgálás, így végül mentőt hívtak hozzá. A gyorsteszt negatív lett és levették a PCR-t, de amikor hazaindult, rosszul lett, kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladása van.

„27 napot voltam lélegeztetőgépen”

„ Mivel az értékeim semmitől nem javultak, két napra rá Covid-pozitívként az intenzív osztályra kerültem, ahol végül lélegeztetőgépre helyeztek. A férjem be sem jöhetett hozzám, de nem is lett volna rá jó hatással a látvány. Amikor gépen voltam, általában nem voltam magamnál, csak néha hallottam az ápolókat beszélni – ez adott nekem nekem erőt. De túléltem! 42 napot voltam az intenzíven, ebből 27 napot lélegeztetőgépen. December elején kezdődött, és az intenzívről csak január 19-én kerültem ki. Január 6-án levettek a gépről, 8-án a tubust is kivették. Január 19-én átkerültem a rehabilitációs osztályra, ahol újra megtanultam járni. Boldog voltam, hogy élek, és nemsokára hazamehetek a családomhoz, de még mindig szörnyű állapotban voltam” – mesélte az anyuka, majd azt is hozzátette: a következő hetek is nehezek voltak, mivel újra kellett tanulnia járni. „A lányomnak volt, amikor azt mondták, hogy 1% az esélyem a túlélésre. Szegények otthon voltak és mindig csak annyit tudtak, amennyit az orvosok, ápolók éppen el tudtak az állapotomról mondani....”

A család volt a megtartó erő

„A lelket a családom tartotta bennem, a 4 gyermekem és 2 unokám. Őértük aggódtam folyamatosan, és a nővérek nagyon kedvesek voltak, igyekeztek mindig hírt adni a családomról – mondta el Éva, aki hangsúlyozta, hogy nagyon hálás az ápolóknak, a családjának és még a munkahelyének is, mivel mindenki türelmes és segítőkész volt még a legnehezebb időszakban is. Áprilistól már dolgozhatott. Elmúlt egy év, és nagyjából helyrejött, de még mindig szenved a betegség szövődményeitől: agyidegbénulása és szívnagyobbodása lett, hegesedett a tüdeje, de sérült a gyomor-és bélrendszere, és a mája és a veséje is. Napi 36 szem gyógyszert kell szednie.