tóth gabi
A szajoli vonatbaleset rémálomként maradt meg annak a mentőtisztnek a fejében, aki részt vett a segítségnyújtásban. A mai napig nem tudja elfelejteni a huszonhét évvel ezelőtt történteket.
1994. december 2-án történt Magyarország legnagyobb vonatszerencsétlensége. A mentősök és a rendőrök is elszörnyedtek a szajoli baleset láttán, amiben 31-en vesztették életüket és 51-en sérültek meg.
„Álmomban se jöjjön elő” – mondta Kardos József megyei vezető mentőtiszt a Blikknek, majd hozzátette: „Ez volt a legszörnyűbb baleset, amely negyvenéves szolgálati időm alatt előfordult. Akkor a szolnoki mentőállomás vezetője voltam, és arról kaptunk riasztást, hogy mintha valami történt volna a szajoli vasútállomáson. Egy, a közelben lévő mentőegységet kértünk meg arra, hogy nézzék meg, mi a helyzet, és ők jelezték, hogy sokkal nagyobb a baj.”
A tragédia napján nagyon hideg volt és már be is sötétedett, amikor az első mentősök a helyszínre értek. A felborult vonat letarolta a vasútállomás felét a mellette lévő házzal együtt, amelynek egyik szobájába be lehetett látni és mindenhol leszakadt vezetékek lógtak. Így többféle veszélyforrással is szembe kellett néznie az életmentőknek.
„A mentés másnap délután egy óráig eltartott. Akkor vettünk észre a felborult vonattól száz méterre egy összegyűrődött vasúti kocsi végében egy női kezet, az illető volt az utolsó, akit megtaláltunk” – tette hozzá elcsukló hangon József.
A lapnak azt is hozzátette, nem csak a borzalmakra emlékszik, hanem arra a megható összefogásra is, ami a baleset miatt történt. Szabadnapos háziorvosok és mentősök érkeztek a környékről, hogy segítsék a mentést. A helyiek pedig meleg italt és ételt vittek a hatóság embereinek.