kulcsár edina
„Nahát, apa, ezek a mi lószerszámaink!” – kiáltott fel makói otthonukban ifjabb Lenhardt Béla, az aranykoszorús mester és népi iparművész szíjgyártó fia, amikor a Trónok harca című sorozatot nézte. Mint kiderült, a jellegzetesen magyaros motívumokkal díszített bőrdíszművek egy kereskedőn keresztül jutottak el a film alkotóihoz, a szíjgyártó tudtán kívül.
Valószínűleg Lenhardték évszázados szakmai tudásának köszönhető, hogy két lovas kantárjukat, illetve szügyhámjukat az óriási világsikerként elkönyvelt Trónok Harca című fantasy sorozatban is előszeretettel alkalmazták 11 évvel ezelőtt.
A darabok egy kereskedőként tevékenykedő közvetítő útján jutottak el a tengerentúlra – ráadásul Lenhardték tudtán kívül.
„Emlékszem, Béla fiam nagy rajongója volt a sorozatnak, amit, mint minden egyéb korhű, kosztümös alkotást, szakmai szemmel is figyelt, és egyszer csak felkiáltott: a mi szerszámaink virítanak a képernyőn!” – meséli Lenhardt Béla aranykoszorús mester és népi iparművész szíjgyártó, aki ma is örömmel gondol erre a pillanatra. Érdekesnek tartja, hogy egy fiktív, leginkább angolszásznak nevezhető, középkorban játszódó fimhez jellegzetesen magyaros motívumokkal elkészített bőrdíszműveket használtak az alkotók.
Pedig ez nem véletlen: Lenhardt Béla a sikeres és ismert embereket bemutató enciklopédiába, a Britishpediába is bekerült. A szíjgyártó mesterséget az édesapjától tanulta, aki pedig a saját apjától, ő pedig az ő apjától. A család már 1873 óta dolgozik válogatott, minőségi bőrökkel: a hivatásként űzött foglalkozás náluk ükapáról fiúra száll, elvégre a család legifjabb, 18 éves tagja is lassan munkára fogható. Nevükhöz fűződik többek között a keleti típusú lovaglókantárok és szügyhámok, a bivalybőrből készült kutyafelszerelések, de a régi, magyaros ostorszíjak újjáélesztése is. A dédapa inaskorában még Rózsa Sándornak is készített karikás ostort, amiért a betyárfejedelem busás díjazásban részesítette.
„Az ember egyrészt magába szívja a családi tradíciót, másrészt ez a szakma az esetleges nehézségek ellenére is élvezhető” – magyarázta Lenhardt Béla, aki más, a szakmát képviselő mesterrel karöltve azon dolgozik, hogy a magyaros stílusú lószerszámot minél hamarabb hungarikummá, nemzeti értékké emeljék.
„Ugyanúgy készítünk felszereléseket lovak és kutyák számára, mint akár fegyvertokokat, öveket, szíjazatokat, óraszíjakat, karikás ostorokat, vagy éppen bőr kulcstartókat” – ecsetelte. Édesapja, idősebb Lenhardt Béla azt is elmondta: gyermeke kvázi az inasaként tanulta ki a szakma csínját-bínját, erre ugyanis ma már nem létezik szakiskola.
A dinasztia sarjai szerencsés csillagzat alatt születnek, minden generációban található egy fiú, aki a Lenhardt néven túl a műhelyt is képes továbbörökíteni. Ennek értelmében a család legfiatalabbjai, Ákos és Attila a várományosa a régóta polírozott „trónnak”.
„Nem mondanám, hogy ez a munka mindenképp férfit kívánna meg, igaz, erős kezekre és ujjakra feltétlenül szükség van” – magyarázta a család negyedik mestere, hozzátéve, hogy a bizonyos fázisokban kifejezetten komoly fizikumot megkívánó szakma ugyanúgy igényel türelmet, mint kreativitást. Mindenesetre számukra nagy elismerés, hogy egy hollywoodi produkció az ő munkájukat választotta világhíres sorozatához, a Trónok harcához.
Cápabőrrel is dolgoztak már
Minden szíjgyártó voltaképp bőrdíszműves, ugyanakkor nem minden bőrdíszműves szíjgyártó – tudják, rovar és bogár. A 71 éves Lenhardt Béla dédapja még Kiszomboron alapította meg műhelyét, melyet fia vitt tovább Makóra 1900-ban, a család azóta is ott dolgozik. A szebbnél szebb remekeket a lehető legkülönbözőbb alapanyagokból képesek legyártani: megműveltek már kígyó-, krokodil, cápa- és rájabőrt is.