kulcsár edina
Bocsák Gábor és felesége, Ancsa azt sem tudták, hol fognak lakni, hogyan fognak megélni, amikor összeházasodtak. Isten azonban nemcsak gyermekeket adott nekik, hanem lehetőségeket is – ők így gondolják, és még a tragédiát, a kilencedik gyermekük elvesztését is el tudták fogadni.
Bocsák Gábor és felesége sok örömet, de mélységes bánatot is megélt együtt. Azt mondják, ha a hit és a szeretet velük van, akkor mindent kibírnak és bármire képesek. Gyermekeiket is ebben a szellemben nevelik.
Ancsa és Gábor osztálytársak voltak a konzervatóriumban és együtt végeztek a Zeneakadémián.
„Nekem egy bátyám van, így különleges élmény volt Ancsáék családjába csöppenni, ahol tízen vannak testvérek. 18 éves koromig hit és vallás nélkül éltem, kerestem a célokat, igaz értékeket. Ancsa és hívő családja révén rátaláltam a hitemre, ráadásul mély párkapcsolatba kerültem. Az újjászületés élményeként éltem meg, új irányt vett az életem, amiért nagyon hálás vagyok” – emlékszik Gábor.
Érettségi előtt kezdtek együtt járni, először Ancsát csak úgy engedték el a szülei, ha viszi a kistestvéreit is.
„Hat éven át készültünk az esküvőnkre” – folytatja Gábor a Ripost7-nek. „Szép időszak volt, de nehéz, mert nagyon komolyan vettük, hogy tisztán menjünk a házasságba. A gyerekeinknek is hangsúlyozzuk, hogy a házasság és jegyesség két különböző dolog, nem jó a kettőt összekeverni.”
Esküvői meghívójukra a Szentírásból választottak idézetet: „Keressétek elsősorban Isten országát, és a többit megkapjátok hozzá.”
„Irreálisnak tűnt, hol fogunk lakni, miből fogunk megélni, és ez a gondolat vigasztaló volt” – veszi át a szót Ancsa. „Aztán a Jóisten biztosította is, amire szükségünk van.”
Gábor 1993 óta a MÁV Szimfonikus Zenekarban játszik, 1995 óta pedig a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanít. Bejárta a világot, az évek alatt rengeteg egzotikus helyen megfordult, járt Egyiptomban, Libanonban, Hongkongban, Japánban is.
„A házasságunk elején nehezemre esett elutazni, itt hagyni napokra, esetleg hetekre a munka miatt a családot, de ahogy beilleszkedtem a zenekarba, egyre könnyebben éltem meg ezeket a távolléteket. Viszont ahogy egymás után születtek a gyerekek, láttam, hogy Ancsa dolga egyre nehezebb, annak ellenére, hogy mindkét oldalról számíthattunk a nagyszülők segítségére” – meséli Gábor.
A fiatal párnak házasságuk első öt éve alatt négy gyermeke született.
„Ha őszinte akarok lenni, embert próbáló időszak volt” – nevet Gábor. „Legalább két óra volt csak a fürdetés, vacsora, esti ima, és mire megvoltunk, Ancsával alig vártuk, hogy lefekhessünk. De ahogy cseperedtek a gyerekek, egyre könnyebb lett.”
„Négyet mindenképpen szerettünk volna, de amikor hárman lettek, már nehezebb volt tartani az egyensúlyt köztük. A néggyel már könnyebb volt, kettesével lettek barátok, akárcsak mi a testvéreimmel. Sokan félnek, hogy még egy gyerekre sem tudnak figyelni, de a testvéri szeretetet, a közös játékot egy szülő nem tudja pótolni” – folytatja Ancsa.
„A testvéri szeretet a legnagyobb ajándék, ráadásul egy kistestvér még a legzűrösebb kamaszokat is megszelídíti és kihozza belőlük a jót” – fűzi hozzá mosolyogva Gábor.
Két lány, hét fiú
– Rita 26 éves, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészet- és társadalomtudományi karán végzett, majd grafikusnak tanult, most pedig a Filmművészeti Egyetem rendező mesterképzésén van. Szeret írni, rendezni, rajzolni. – Kinga 24 éves, gyógytornászként dolgozik és szívesen foglalkozik dekorációk készítésével. – Balázs 23 éves, mentőtisztnek tanul, mert fontos számára, hogy segítsen más embereken. Szeret sportolni, több sportágat is kipróbált, nagy hangsúlyt fektet a mindennapi edzésre. – Tamás 21 éves, gazdasági egyetemen tanul turisztika és vendéglátás szakon. Nagyon ügyes a konyhában. – Bernát 18 éves, idén érettségizik a Szent Angéla Gimnáziumban és mellette konzervatóriumba jár hegedű szakra, de magas szinten zongorázik is. Igazi közösségi ember. – Péter 17 éves, szintén a Szent Angéla Gimnáziumba jár és a konzervatóriumba, ahol kürtös, több kürtversenyt nyert. Szeret rajzolni és írni, színjátszó szakkörbe jár és rendszeresen sportol. – Ambrus 13 éves, most lett hetedikes. Rengeteg dolog érdekli, sokat olvas – most épp Rejtő a kedvence –, szereti az állatokat. – Bálint 8 éves, másodikba megy, különösen matematikában jeleskedik. Ő is sokat rajzol, saját játékokat talál ki és készít el. Ambrussal sokat játszanak együtt. – Kisfecó a család utolsó, meglepetésbabája volt, most pedig a család védőszentje. Elmondhatatlan veszteség családja számára, de hiszik, hogy a mennyországból vigyáz rájuk.
Ancsa már majdnem 47 éves volt, amikor kilencedik gyermekük, Kisfecó igazi meglepetésként megszületett 2016-ban, de csak három és fél hónapig volt velük, akkor elragadta a bölcsőhalál.
„Bizonyos szempontból borzasztóan nehéz ezt elviselni. Más szempontból nagy ajándéknak tartom, hogy a legkisebb gyerekünk, Kisfecó valahogy kapocs a mennyország felé, így a gyerekek tudják, igazából hová tartanak, hogy ott van egy kistestvér, aki várja őket, aki segít nekik fentről. Ez egy nagyon fontos tapasztalat” – osztja meg gondolatait Ancsa. Gábor szerint a mai társadalom nem tud mit kezdeni a halállal.
Hogy mit tett a Bocsák család, s miért gondolja az édesanya, hogy család egy minitársadalom, kiderül az október 5-én megjelent Ripost7-ből. Keresd az újságárusoknál!