kulcsár edina
Hétfőn reggel Gábor elköszönt az édesanyjától, és mintha minden a legnagyobb rendben lenne, elindult az iskolába. A buszra azonban már nem szállt fel.
Gábor tavaly kezdte Baktalórántházán a szakközépiskolát. Rendészeti szakra járt, rendőr vagy katona akart lenni. Az osztálytársai egy része már akkor rászállt a csendes, visszahúzódó fiúra, a pandémia szinte megváltás volt számára.
„Nyár végén már mondogatta, hogy nem szeretne menni. Én és a nevelőapja biztattuk, hogy minden rendben lesz, majd leszállnak róla. Ő csak foglalkozzon azokkal a fiúkkal, akik rendesek vele. Sajnos nekünk sem nyílt meg igazán, így nem tudtuk felmérni, hogy mekkora a gond. Aztán elkezdődött a suli, két nap múlva, pénteken újságolta, hogy szólt az osztályfőnőknek, aki el is beszélgetett a zrikáló gyerekekkel. Gondoltam, így már csak nyugalom lesz. Vasárnap az ebédnél annyit elárult, hogy hombárfejűnek szokták hívni, ami nagyon bántja. Kérdeztük, hogy miért nem szól vissza nekik, erre úgy reagált: nem akarom megbántani őket. Hát ilyen lelke volt a fiamnak” - idézte fel a közelmúlt eseményeit az édesanyja, Edina, aki szerint Gábor azért vált a többek céltáblájává, mert nem tudott igazán jól kommunikálni, frappánsan visszavágni a heccelésekre – írja a Blikk.
Hétfőn reggel Gábor elköszönt édesanyjától, és mintha minden a legnagyobb rendben lenne, elindult az iskolába. A buszra azonban már nem szállt fel. Édesanyja erről mit sem tudott, délután kezdett aggódni, mikor fia nem ért haza.
„Éreztem, hogy nagy a baj, soha nem csinált ilyet. Keresni kezdtük, de mintha a föld nyelte volna el. Aztán a nevelőapja találta meg, egy fára kötötte fel magát. Valószínűleg kedd hajnalban vetett véget az életének, nem akarok belegondolni, hogy mit élt át, amíg meghozta a végső döntést. Az iratait eldobta, a telefonját pedig 40 méterre tőle találták meg. Elgondolkoztam, hogy előbb kellett volna az iskola felé lépéseket tennem, de pont ő könyörgött: ne tegyem meg, mert akkor még inkább bántani fogják. Minden szülőnek csak azt tanácsolhatom, ha bajt észlel, ne féljen cselekedni, azonnal lepni kell. Nehogy késő legyen, mint nálunk” – fogalmazott Edina, aki próbálja méltósággal tartani magát fia elvesztése után.
„Minek hisztériázzak, az rajtam már nem segít. Én már csak annyit szeretnék, hogy más gyerek ne járjon így. Ja, meg még egy tervem van. A gyerekek szemébe szeretnék nézni, akik ezt tették Gabival. Megkérdezném tőlük, hogy most jó nekik? Ki lesz a következő?” – meredt maga elé megtörten a háromgyermekes édesanya.