Sándorék utcára kerültek volna, ha nincsenek a Metropol olvasói

Könnyezve köszönte meg a kerekesszékkel közlekedő egykori szerb- horvát tolmács, hogy sikerült határidőre befizetniük az átmeneti szálláson összegyűlt lakhatási elmaradásukat. „A Metropol olvasóinak és munkatársainak köszönhetjük, hogy nem kerültünk utcára. Most már újra merek álmodozni és tervezgetni.” – mondta Sándor.

Ahogy azt lapunk korábban megírta, a pandémia alatt annyira beszűkültek a munkalehetőségek, hogy három hónapnyi lakbértartozást halmoztak fel gondozójával, Krisztiánnal azon az átmeneti szálláson, ahol egy kis szobácskában élnek. Helyzetüket nehezíti, hogy

mindketten HIV-pozitívok, emellett Sándor rákbeteg és a tüdeje is többször felmondta már a szolgálatot, Krisztián pedig epilepsziával küzd. Ennek ellenére ő munkaképes, de mint mondja, amint kiderül betegsége, óriási hátrányba kerül.

„Most is próbaidős vagyok egy cégnél, de nemsokára mennem kell üzemorvoshoz és akkor derül ki, hogy felvesznek-e. Ilyenkor összeszorul a gyomrom, mert többnyire elutasítanak, pedig rendszeresen járunk ellenőrzésre, vigyázunk, hogy senki ne legyen miattunk veszélyben. Szlávik János professzor a kezelőorvosunk.” – magyarázta Krisztián,

aki elmondta, hogy a havi gyógyszerek ára összesen 35 ezer forint, Sándor segélye18.955 forint.

„A gyógyszereket nehéz minden hónapban kiszorítani, de igyekszünk megoldani, ehhez viszont kell az is, hogy dolgozzak és legyen fizetésem.” – mondta Krisztián, aki az arcát még mindig nem vállalja nyilvánosan, de szeretne mindent megtenni, hogy Sándor életénekhátralévő időszaka nyugalomban teljen.