A halott buszsofőr fia: Nem igaz hogy apám elaludt a volánnál

Egy utazási iroda különjárata éppen Horvátországból tartott hazafelé, amikor irányíthatatlanná vált, felborult és egy hídpillérnek ütközött. A buszon utazó 56 ember közül nyolcan meghaltak, negyvennyolcan megsérültek. A rendőrség vizsgálja a baleset körülményeit. A Bors úgy tudja, defekt okozta a tragédiát.

Nem aludt el a sofőr

Laptársunk megtalálta az elhunyt buszvezető, M. László családját. Lackó, a férfi fia a Borsnak elmondta: felháborítónak tartja, hogy egyesek kegyeletsér­tő módon kezdtek találgatásokba a tragédia körülmé­nyeit illetően.

„Hiába írogatták a fórumon, hogy szerintük a buszvezető elaludt a volán mögött, ebből egy szó sem igaz. A baleset előtt 15-30 perccel álltak meg pihenni Balatonlellénél, hogy az édesapám leválthassa a társát, Jánost.” – fogalmazott a fiatal férfi, aki sosem felejti el a szerettével való utolsó találkozását.

„Pénteken reggel felöltözött a rá jellemző eleganciával, és elköszönt tőlünk. Még otthon lakunk a testvéremmel, ezért mindannyian jelen lehettünk. Ugyanúgy mosolygott ránk, mint bármikor máskor.” – idézte fel Lackó, aki könnyen lehet, hogy csak egy véletlen döntésnek köszönheti az életét. „Apu engem is el szeretett volna vinni Horvátországba, ám az utolsó pillanatban valamiért elment a kedvem az utazástól. Nem tudom megmondani, hogy mi jött rám, mert már régóta szerettem volna eljutni a tengerhez.” – emlékezett vissza a gyászoló fiú, aki saját bevallása szerint tegnap kora hajnalban megérezte, hogy baj történt.

„Felriadtam és képtelen voltam visszaaludni.Látszólag ok nélkül rosszkedvem lett és fájni kezdett a hátam. Nem sokkal később egy ismerősömtől kaptam egy hírt, mely szerint baleset ért egy buszt az M7-esen. Akkor már sejtettem, hogy a mi buszunkról van szó. Hiába próbáltuk felhívni az édesapámat, már nem vehette fel a telefonját. Elértük viszont Janit, aki azonnal elmondta, mi történt. Ezek után elindultunk a helyszínre. Már úton voltunk, amikor a szomszédok felhívtak minket, hogy a rendőrök a házunknál csöngetnek. Nyilván ők akarták közölni a tragédia tényét.” – zokogta a fiatal férfi. „Senkinek nem kívánhatnék jobb apát! Az utasok is szerették, mert megbízható vezető is volt. Körülbelül 15-20 éve dolgozott sofőrként.”

Szörnyethalt az édesanya, ajándékba kapta az utat

A buszt két tapasztalt sofőr vezette, K. János alig 15-30 perccel a tragédia előtt adta át a kormányt idősebb kollégájának, M. Lászlónak, akivel egyébként barátok is voltak, évek óta sofőrként dolgoztak, korábban Volánbuszt is vezettek, méghozzá baleset nélkül. A Bors elérte János édesapját, aki nem szeretett volna nyilatkozni, csak annyit mondott, a fia életben van.

„Ellátták a kórházban, jelenleg pedig hazafelé tart.” – mondta a férfi elcsukló hangon. Úgy tudjuk azonban, hogy a családot borzalmas tragédia érte, ugyanis János magával vitte az útra édesanyját, aki életét vesztette a balesetben. Információink szerint az asszony a 70. születésnapjára kapta a túrát fiától, ugyanis még sosem járt Horvátországban, és már régen látta a tengert. János, miután kikászálódott a buszból, gondolkodás nélkül az utasok megmentésére sietett, hősként próbált segíteni a bajbajutot­taknak. Ekkor szinte azonnal meglátta édesanyja holttestét.

„Úgy hallottuk, hogy ő találta meg az anyukáját, akkor már nem élt. Azóta is csak zokogni tudunk. Félünk, Jani sosem fogja feldolgozni a történteket. Nagyon szerették egymást az anyukájával.” – mondta egy ismerős.

Borzalmas látvány volt

Egy szemtanú valóságos apokalipszisként írta le a baleset helyszínét.

„Akkor kezdtek érkezni a rendőrök, amikor odaértünk, borzalmas látvány volt.”– mesélte egy arra autózó asszony.

„Mindenhol a szétszóródott személyes holmik hevertek a törmelékek közt, a buszból kikászálódó emberek pedig keresgették a cuccaikat, valaki pedig a busz alá szorulhatott. A sofőrfülke szinte megsemmisült. Azoknak, akik az első sorban ültek, valószínűleg esélyük sem volt.” – ingatta a fejét a sokkos szemtanú. Információink szerint több utast valóban a busz alól kellett kimenteni, többeket pedig feszítővágó­val segítettek ki a roncsból.

A sérültek egy részét az Országos Baleseti Intézetbe szállították. A kilenc érintett közül többeket már haza is engedtek. Két hölggyel a kórház folyosóján találkoztunk.

„Éppen aludtam, amikor a busz a betonoszlophoz csapódott. Szörnyű élmény volt! Mindenhol törmelékek vettek körül, de igazából akkor még fel sem fogtam, mi történt. Nekem a szám repedt fel kívül és belül, nagy fájdalmaim vannak, de most annak is örülök, hogy élek. Soha többé nem fogok semmiért elégedetlenkedni!” – mondta az egyik hölgy.

Egy Bea néven bemutatkozó másik sérült hangsúlyozta: azok haltak meg, akik a sofőr mögötti oszlopban ültek.

– Igazából a társaságból senki nem ismert senkit, mégis bánt, hogy egyelőre azt sem tudom, hogy a mellettem ülő társam túlélte-e a balesetet. Semmihez nem tudnám hasonlítani, amit most érzek – tette hozzá az utas erős zúzódásokkal a fején.

B. B.–KKP

Bérelték az autóbuszt

A Rolitúra alapítója, Szabó Roland is csak vasárnap, háromnegyed tízkor értesült a tragédiáról. „Sokkoltak minket a történtek.” – mondta a Borsnak a férfi. Hozzátette, hogy bár az ő cégük szervezte a túrákat, nem az ő buszaikkal utaztak a kirándulók. „A személyszállítást egy alvállalkozó végzi, a sofőrök is az ő alkalmazásukban álltak.” – magyarázta a cégalapító.