Megtörte a csendet: 8 hét szenvedés után így érzi magát a gördeszkás pap

A gördeszkás papként híressé vált rédicsi plébános áprilisban feküdt be a zalaegerszegi kórházba, miután a vele egy háztartásban élő édesapjával együtt elkapta a rettegett vírust. Zoltán bácsi életét az orvosok nem tudták megmenteni, az atya egészségi állapota viszont napról napra javul.

„Egyelőre az is nagy öröm, hogy a kórteremben sétálgathatok. Végre kapok levegőt. Eddig egy cső lógott ki belőlem, és azzal alig tudtam valamennyit mozogni. Most, hogy kihúzták belőlem, teljesen felszabadultam. Előtte csak az ágyban fekve tartottam magamat karban, rendszeresen jöttek hozzám a gyógytornászok. Amit az ember nem használ, azt előbb-utóbb elveszíti, ezért amennyire lehetett, edzésben kellett tartanom az izmaimat. Váltakozva megfeszítettem és kiengedtem azokat” – mesélte az atya, és hozzátette: gyermekkorában szertornázott.

Elnevezte megmentőit

„Szent Rafael, a gyógyító; Szent Mihály, a mennyei seregek vezére és Szent Gabriel, Isten hírnöke volt a segítségemre. Nekik tulajdonítom, hogy Isten kiváló orvosokat rendelt mellém. El is neveztem őket 1. számú és 2. számú, satöbbi angyaloknak” – mondta a Borsnak a köztiszteletben álló egyházi személy, és hozzátette: az angyalok összekötők az ég és a föld között. Az atya még nem tudja, mikor mehet haza, de jó esély van rá, hogy hamarosan visszatérhet hívei körébe és a gördeszkáihoz.

Püspöke is látogatja

A hónapok óta kórházban fekvő pap számára nagy könnyebbséget jelent, hogy már feloldották a kórházakban a világjárvány miatti látogatási tilalmat, így egy-egy órára bemehetnek hozzá szerettei és tisztelői.

„Naponta hozza nekem a kórházlelkész az Úr Jézust, az eucharisztiát és persze a püspök atya is többször meglátogatott, és azt mondta, erősödjek meg, mert jövőre együtt megyünk a Szentföldre, Izraelbe” – árulta el Isten szolgája.

Mindennap gondol a halálra

„Megfordult a fejemben, hogy édesapám után mehetek, de a halálra egyébként is mindennap gondolni és készülni kell. Amikor még nem voltam kórházban, akkor is minden reggelem azzal a gondolattal indult, nem biztos, hogy megérem az estét. Nem kell ahhoz gördeszkázni, hogy halálos balesetet szenvedjek vagy szívinfarktust kapjak. Az egyik főnököm 38 éves volt, amikor összeesett, és hiába kapott a szívébe injekciót, nem tudták megmenteni. Este is úgy szoktam lefeküdni, hogy nem biztos, hogy felébredek” – szögezte le a plébános.

A megjegyzésre, hogy igen vidámnak tűnik, szelíden válaszolt.

„Nem csak tűnök, az is vagyok. Már annak is tudok örülni, hogy végre rendesen kapok levegőt, és oxigénmaszkot sem kell használnom” – árulta el az egyházi személy, és hozzátette: természetesen még sokat szeretne gördeszkázni.

„Öt deszkám van, és persze mindegyik más típusú. A hagyományos négykere­kű mellett elektromosat és kétkerekűt is használok. A legutóbbi fejleszti a legjobban az egyensúlyérzéket. Többet ajándékba kaptam esküvők vagy ke­resztelők után.”