A Hableány tragédiája – „Próbáltak kihúzni, de nem sikerült: csúszott a kezem”

Megrendülten, néma csendben tisztelgett a Hableány áldozatainak emléke előtt Virágh Richárd és Lázár Balázs dunai vízirendész csütörtök délelőtt a Margit híd pesti hídfőjénél, a Budapesti Rendőr-főkapitányság megemlékezésén.

Dr. Terdik Tamás rendőr vezérőrnagy és a BRFK több munkatársa egy szolgálati hajón érkezett a tragédia helyszínére és koszorút helyeztek el a vízen.

A fedélzeten az Il Silentiot játszotta egy trombitás, a szomorú dallam a rakparton, a nemrég átadott emlékműnél is hallatszott. Ott állt az a két fiatalember, akik a végzetes éjszakán a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon teljesítettek szolgálatot, és akik tevékenyen részt vettek a mentésben. A hét túlélő egyike nekik köszönheti, hogy megmenekült.

Virágh Richárd és Lázár Balázs csendben meghúzódott a háttérben, pedig van mit mesélnie a két évvel ezelőtt történtekről.

A Hableány 2019. május 29-én este 9 órakor ütközött össze a nála sokkalta nagyobb svájci szállodahajóval, a Viking Sigynnel. A hatalmas monstrum kapitánya, Jurij C. fékezés nélkül hajtott át a kikötni készülő kis hajón, amely néhány másodperc alatt elsüllyedt a Duna hideg vizében.

A fedélzeten 35-en tartózkodtak: 33 dél-koreai turista és a két magyar hajós. Mindössze heten élték túl a balesetet, köztük egy férfi, akit Virágh Richárd és Lázár Balázs emelt ki a vízből.

„Kilenc után tíz perccel küldtek minket a Margit híd térségébe, ahol több ember került a Duna vizébe. A látási körülmények nagyon rosszak voltak, sötét volt, az eső is esett, a látótávolság 2-300 méter lehetett maximum” – emlékezett vissza Virágh Richárd.

„Egy embert láttunk sodródni a vízben a Lánchíd magasságában, egy mentőövbe kapaszkodott, nem messze egy hajótól. Hozzá közel egy másik ember sodródott, arccal a vízben. Mindkettejüket kiemeltük: egy eszméleténél lévő, de sokkos állapotú ázsiai férfit és egy 20-30 év körüli, az élet jeleit nem mutató nőt. Azonnal mentőt kértünk a Várkert bazárhoz, és amíg megérkeztek, felváltva próbáltuk újraéleszteni a hölgyet, sikertelenül. Sok vízi balesetet láttunk és szinte minden héten emelünk ki holttestet. Mégis, akárhányszor elmegyünk itt a Margit híd alatt, eszembe jutnak a két évvel ezelőtt történtek.”

A férfi, akinek megmentették az életét, a feleségével és két baráti házaspárral együtt érkezett Budapestre. Megebédeltek, megnézték a város nevezetességeit, majd felszálltak a Hableányra, hogy megcsodálják a város esti fényeit. A hajón a kapitány mögött ültek, és alig hagyták el 50 méterre a Parlamentet, amikor észrevették, hogy egy nagy testű hajó közeledik feléjük.

„Nekiütközött a hajónk bal oldalának, és egyből lenyomta a víz alá. Próbáltam feljönni a víz alól, de akadályba ütköztem. Utólag azt gondolom, hogy ez az akadály egy elhaladó hajó volt. Csak nagy nehezen sikerült a felszínre jönnöm. Később sikerült a víz felszínére jutnom, de nagyon sötét volt. Hallottam az egyik barátom hangját, és rajta kívül még 5-6 nőt láttam fuldokolni a víz felszínén. Amikor körbenéztem, nem láttam semmilyen mentési kísérletet. Nagyon jól úszom, de sokáig nem érkezett segítség, így egy műanyag fehér dobozba kapaszkodtam, amit a víz sodort felém” – mondta el a dél-koreai férfi a rendőrségnek tett vallomásában.

Egy kis test sodródott felém, halkan suttogta, hogy segítsenek.

Egy másik hajóról mentőövet dobtak felém, és próbáltak kihúzni, de nem sikerült: csúszott a kezem. Két turistahajó is elhaladt mellettem, de hiába jeleztem nekik, nem álltak meg. Elkeseredtem, és félni kezdtem. Fél órája lehettem ekkor a vízben. Éreztem, hogy nagyon fázom, és eldöntöttem, hogy kiúszom a part felé, amikor megjelent egy mentőcsónak, és kimentett engem. Velem együtt egy női testet is kihúztak a vízből, próbálták újraéleszteni, de nem sikerült. Az én feleségem sem élte túl a balesetet. Nagyon szeretném, ha a balesetért felelős személy példás büntetést kapna. Azt gondolom, hogy aki ennyi ember életét kioltotta, annak megfelelő büntetést kell kapnia, akkor is, ha nem szándékosan tette” – zárta szavait a dél-korai megmenekült.