tóth gabi
Nehéz sorsú kisfiúból lett a pannonhalmi apátság vezetője. Minden egyes diákjára emlékszik.
Állatorvosnak készült, ezért is jelentkezett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba a szocializmus derekán. Aztán végül biológia-földrajz szakos tanár lett, később a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, majd a pannonhalmi bencések perjelje, most pedig ő a főapát.
Hortobágyi Cirill atya amellett, hogy elmesélte, mit szóltak a szülei ahhoz, hogy örökfogadalmas lett, a Metropolnak elárulta a pannonhalmi fiúk legendás összetartásának a titkát is.
Mint kiderült Pannonhalmára már eleve kalandos után érkezett, mivel akkoriban még nem volt tanácsos egyházi iskolába felvételizni. Így édesanyja Makláron nem merte megvenni a vonatjegyet, és majd csak hosszú kerülő úton, több átszállással érkeztek meg a célállomáshoz.
„Érettségi előtt, negyedikben úgy gondoltam, hogy itt maradnék. Persze arról fogalmam sem volt, hogy mit jelent örökfogadalmas szerzetesnek lenni. Én csak azt láttam, hogy itt jól érzem magam, szimpatikusak a tanáraim és én is szívesen csinálnám azt, amit ők” – mesélte a lapnak Hortobágyi Cirill atya, aki elmondása szerint 23 év alatt az összes diákjára emlékszik.
„Bennem elevenen élnek a diákjaim. 1988 óta van egy spirálfüzetes arcképcsarnokom, ebben valamennyi osztály benne van, ahol tanítottam. Minden évben átnézem, és ha találkozom valakivel, pár sort hozzáírok: kiből mi lett, hány gyereke van, hol dolgozik? Eltettem a dolgozatokat is, aztán érettségi találkozókon előveszem. Most azt élvezem nagyon, hogy van, akinek már a fiát is tanítom. Kuncogok is magamban, amikor a papák méltatlankodnak, hogy nem tanul a gyerek, holott én tudom, hogy ők se voltak ám jobbak!” – nyilatkozta Cirill atya, aki azt sem titkolta, hogy vajon mit szólna az állatorvosnak készülő kisfiú a pannonhalmi főapáthoz.
„Ha újra kezdhetném, újra csak ezt csinálnám. A biológiában azt vizsgáljuk, hogy milyen a világ, a hit pedig arra keresi a választ, hogy miért is van ez az egész, ki az, aki ezt irányítja? A teológia nem akarja az evolúció lépéseit megoldani. Viszont miközben foglalkozik vele az ember, sokszor rácsodálkozik, és erősödik a hite. Hogy mi van mindennek háttérében? Erre nem tud egyik szaktudomány sem választ adni.”