A Fő utcában vár Molnár Péter varázslatos varrógépvilága!

A Fő utcán végigsietve egyszer csak egy patinás, öreg varrógépbe botlunk a járdán – rajta aktuálisan egy maszk és egy tábla: Háztartási Varrógép Szerviz. Molnár Péter műhelyébe belépve egy másik világba, térbe és időbe kerül az ember.

„Amikor én tanultam még nem volt varrógép-, meg kötőgépműszerész-képzés sem, akkor mint mechanikai műszerész szabadultam. Az utolsó inasévem már a Varrógép Szövetkezetnél töltöttem, igazából ott lehetett megtanulni a szakma csínját-bínját, ellesni az idősebbek fogásait„ – meséli Molnár Péter, miközben azt sem tudta a Metropol munkatársa, mit nézzen meg az asztalokon, polcokon sorakozó különlegességekből.

„Először ipari gépeket javítottunk, később kerültem a lakossági szolgáltatásba, amikor már a háziasszonyok varrógépeit javítottam, amit a mai napig is csinálok” – folytatja a varrógépszerelő, aki elárulja, hogy annak idején, miért választotta ezt a szakmát. „A fater megdumált, mert egyébként a sport volt a másik esélyes, aktívan pingpongoztam„ – mondja Péter, és így érthető is, mit keres az a sok serleg és kupa a varrógép szerelő műhelyben.

Adriát ajándékba

Az egykezes japán kézi sorvarrótól a világhírű Singereken át az első magyar gyártású varrógépig minden van itt, és méghozzá kipróbálhatóan működik is. A Singerekhez kicsi dobozban gyári tartozékok az egyik asztalon.

„Ezek az alapkészlettel jártak a varrógéphez, de ha a férj kedveskedni akart az asszonynak, lehetett külön rendelni rojtozáshoz, fodrozáshoz kiegészítőket, amelyeket egy mai ékszeres dobozokhoz hasonlóban szállítottak” -meséli Péter.

Singer, Gritzner, Habsburg, Csepel, Adria és Mókuska (amelynek hangja inkább egy villamosra emlékeztet) típusú veterán masinák mellett Molnár Péter természetesen a legmodernebb gépekhez is ért, nem véletlen hogy hozzá jár javíttatni a fél város.

„Egyszer megjelent egy fiatalember egy szép, régi varrógéppel, hogy ezt ideadná nekem, itt jó helyen lesz. Megnéztem, és láttam, hogy egy 1890 körül készült Adria, ami ráadásul kifogástalanul működik„ – osztja meg a kedves történetet Péter, miközben azt is elárulja, hogy az Adria volt az első magyar gyártású varrógép, aminek a születése körül Csonka János is bábáskodott.

Singer és Howe

Molnár Péter szavaiból fény derül arra is, kinek is köszönhetjük a varrógépet.

„A legelterjedtebb és legismertebb a Singer, szinte minden családban ilyen volt, ezért kevés is a múzeális értékű közöttük. Sokan azt hiszik, hogy német, mert onnan érkezett a legtöbb import Magyarországra. Az indulás azonban Amerikából történt. Singer egy rejtői figura, született menedzser-típus volt. Nem ő találta fel, mégis az ő nevéhez kötik a varrógépet” – tájékoztat Péter, és megosztja a sztorit.

Singer egyszer elment valahová, ahol az Elias Howe átal készített varrógépet javítás címszó alatt a kezébe vette, és kis átalakítás után sajátjaként adta be szabadalomként, amit el is fogadtak. Elias Howe persze bíróságra ment, és a pert ugyan meg is nyerte egy komoly összeggel, de addigra már a Singer név mint varrógép, annyira elterjedt, hogy igazán Singer gazdagodott meg belőle, aki persze értette a dolgát, és jó szakember is volt, hiszen ő fejlesztette ki a pedált, és futtatta fel a márkát.

Étolajat ne!

Molnár Péter a modern szerkezeteknek éppúgy szerelmese, mint a békebeli, emberi erővel működtetetteknek, csak az elemmel működők megvásárlásáról beszéli le a varrni vágyókat.

„Az is fontos lenne, hogy ne legyen precedens arra a sajnos még mindig gyakran előforduló segítő szándékra, hogy „Anyjukom, hozd az étolajat, megjavítom én a géped!” Ne keverjük össze a gépolajat a háztartási főzőolajjal, mert lehet, hogy egy darabig úgy tűnik, hogy használ, de valójában feleslegesen nagy kárt okozunk vele, amit sok munkaórával tudunk csak helyrehozni„

Dobó-szobor hálából

Mit keres egy Dobó Istvánt ábrázoló szobor a varrógépek között? Molnár Péternél ennek is megvan a története.

„Egy nagypapa azzal a kéréssel keresett fel, hogy tudnék-e adni neki egy varrógép orsót, amiből jojót készíthet az unokájának. Mondtam, hogy jelenleg nincs pluszban. Aztán hónapok múlva valaki behozott 10 darabot, felhívtam a nagypapát, és adtam neki. Ő pedig hozott hálából egy Dobó István szobrot, olyannak a kicsinyített mását, mint amilyen a Parlamentbe is készült.”