kulcsár edina
Már nem mernek kijönni a lakásból, inkább egy apró szobában húzzák meg magukat a kislángi kettős gyilkos rokonai.
A kislángi kettős gyilkos, Kálmán rokonai már a házból is alig mernek kijönni, ugyanis rettegnek az emberek haragjától. A házaspárnak semmi köze a férfi brutális tettéhez, ők csupán békét szeretnének.
„Kálmán a testvérem fia, de ő soha nem nevelte, édesanyánknál lakott. Miután a mama meghalt, hozzánk került, de nekünk akkor még fogalmunk sem volt, hogy komoly mentális betegséggel küzd. Ez csak később derült ki” – mondta a Blikknek Dankó Sándorné, majd hozzátette: igyekeztek mindent megadni a fiúnak. Leszoktatták a káros szenvedélyekről, de sajnos ez sem segített rajta.
„Leszoktattuk a drogról és az alkoholról, de továbbra is nagyon furcsán viselkedett. Állandóan dühkitörései voltak, ilyenkor mindent szétvert maga körül. Ezért nem is engedtük egyedül mozogni, mindig velünk volt. Nagyon szenvedtünk tőle, de az ember a vérét mégsem teszi az utcára. A gyámügyhöz hiába fordultunk, hogy segítsenek, soha nem tettek semmit. Ami a legborzalmasabb volt, hogy hiába adtunk meg neki mindent, állandóan eljárt lopni. Amikor hazaért valamilyen idegen cuccal, azonnal hívtuk a rendőrséget. A pszichés állapota miatt azonban a nyomozók sem tudtak igazán mit tenni, hazaengedték” – magyarázta az asszony.
„Mostanában már beszögeltük az ablakot, hogy azon se tudjon kimászni, mégis ott lógott meg valahogy a tragédia előtt. Reggel felkeltem, kimentem a szobánkból és észrevettem, hogy Kálmán nincs sehol. Az udvarunkon találtam meg, zavartan álldogált, majd elszaladt a garázsba átöltözni. A férjem már akkor hívta a rendőrséget, hogy megint nincs itthon, biztosan valami rosszban sántikál, amikor még nem is tudtunk semmiről. Aztán Kálmán leült a kertbe, jöttek a zsaruk és rövid tagadás után beismert mindent. Borzalmas volt hallgatni, amiket mondott. Igazán nem is tudta megmagyarázni, hogy miért ölt. Én és a férjem nagyon jó barátságban voltam az idősekkel, sőt a fiukkal is. Az biztos, hogy mi soha többé nem akarjuk látni Kálmánt, reméljük, szigorú lesz vele a bíró. Mi csak nyugalmat szeretnénk, és hogy értsék meg a településen élők, hogy nekünk semmi közünk ahhoz, amit ő tett” – szorította meg férje kezét a nagynéni.