Csoda történt! Ikrei születtek a meddő párnak

„Attilával egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg. Három hónap ismeretség után pedig azzal szembesültünk, hogy hamarosan szülők leszünk. Megszületett Bogi, s mi éltük tovább az átlagemberek életét. Dolgoztunk, Bogi elkezdte az óvodát, minden ment a maga útján” – meséli történetük kezdetét Zsuzsa.

„Tudtam, hogy baj van!”

„Amikor egyik délután elmentem Bogiért az óvodába, azt láttam, hogy kicsit fura fejtartással ül az asztalnál. Egy nagyon erőteljes felismerés hasított belém: baj van!” – mondta Zsuzsa. Majd a férje veszi át a szót: – „Az MRI beutalóján az állt: „Agydaganat?” Azt gondoltam, hogy ez nem lehet és hamarosan kiderül, hogy ez csak valami félreértés – emlékszik vissza a szörnyű napra Attila. – Az 5 és fél éves kicsi lányom fejében, az agytörzsben egy 4-szer 4 centis daganatot találtak. Elmondták, hogy alig egy éve van hátra. Elkezdődött az élet-halál harc” – mesél a nehéz időszakról Zsuzsa.

„Hogyan mondanám el egy 5 éves kislánynak, hogy meg fog halni?”

„Hat hétig jártunk sugárterápiára. Minden kezelés alatt ott voltam vele, olvastam a kedvenc meséit, miközben imádkoztam. Az utolsó kezelési hétről naptárt készítettem neki, abban minden kezelés után kipipáltuk az adott napot. Végül alulmaradtunk, Bogica 2014 márciusában visszament a Jóistenhez” – osztotta meg Zsuzsa felfoghatatlan veszteségét a Metropollal.

„Nem volt értelme többé felkelni”

„Miután elment Bogi, az élet maga volt a pokol. Csak azt tudtam, hogy utána akarok menni, mellette van a helyem, vigyáznom kell rá” – fakadt ki Zsuzsa.

„Haragudtam a világra, mindenkire, magamra. Olyan lett az életem, mint valami színtelen, szagtalan, érzelmektől, érzésektől, értelemtől mentes massza” – írja le élete legnehezebb szakaszát Attila. „Emlékszem, egyszer arra gondoltam, milyen „jó” nekem, mert az életem hátralévő részében már soha nem fogok félni semmitől, hiszen a legrosszabb, ami történhet, már megtörtént velem.”

„Úgy éreztem, a Jóisten nincs mellettem, majd rájöttem: akkor volt csak velem igazán.”

„Új életet kellett tanulnom, azzal is szembe kellett néznem, hogy mi lesz a házasságunkkal. Úgy éreztem, ha a Jóisten megengedte ezt a tragédiát, akkor nincs mellettem, akiben hittem és bíztam, nem volt többé. Később rájöttem, hogy akkor volt a legjobban velem, amikor életem legmélyebb szakaszában voltam” – vallja meg Zsuzsa.

„Megmentettük a házasságunkat”

„Meg lehet tanulni ezt a másik életet, kislányunkkal a Mennyországban” – osztja meg jelen gondolatait Attila. Zsuzsival hasonló az értékrendünk: „Isten, Haza, Család. A másik legfontosabb pedig: szeretet, tisztelet és türelem. Papp Lajos professzor egyik előadásán mondta el: ha összeveszik a feleségével, nem azzal foglalkozik, hogy kinek van igaza, vagy ki bántotta meg jobban a másikat, hanem odamegy hozzá, átöleli és arra gondol: „jobban szeretem, mint az igazamat” – összegez Attila.

„Meddőknek nyilvánítottak”

”Újra szerettünk volna gyereket, de rettenetesen rosszak voltak az eredményeink. Gyakorlatilag kimondták: mi meddő párnak számítunk. Fél év kemény önismeret, lélekterápia után 43 évesen csodát láttunk a férjemmel, a Jóisten munkálkodását, két pici szívecske dobogását!„ – mosolyog Zsuzsa. Azóta megszületett Boróka és Boldizsár, s számukra természetes, hogy van egy testvérük, aki a mennyországban lakik.

„Létrehoztunk egy alapítványt a rákos gyerekekért”

”Miután Bogi elment, létrehoztuk a Bátor Kicsi Lélek Alapítványt. Most azon dolgozunk, hogy műszereket, felszereléseket adományozzunk kórházaknak„ – zárja gondolatait Zsuzsa, aki szerint sosem szabad feladni.