Sírva meséli az anya: „Könyörögtem az orvosnak, hogy segítsen a gyermekemen, de tehetetlen volt”

Ésszel felfoghatatlan tragédia. Bernát Zsuzsanna boldogan nevelte egyetlen gyermekét, a hatéves Kiarát, és igyekezett neki erején felül mindent megadni. Úgy hitték, hogy az ő szövetségüket senki és semmi nem tépheti szét, de a kegyetlen valóság közbeavatkozott.

Bízott a sógornőjében

Az anya megbízott sógornőjében, hiszen Beáta többször is vigyázott már a kislányra. Az óvodában is leadta a nevét, hogy az intézményben tudják: neki nyugodtan kiadhatják a gyermeket. Hétfőn is Bea ment a kislányért, hiszen az anya nem ért volna oda időben, mert éppen aznap töltötte a próbanapját az új munkahelyén, mint házvezetőnő. Zsuzsanna korábban egy konyhán dolgozott, de az étterembezárások a munkáltatóját is érintették: kénytelenek voltak az alkalmazottaiktól megválni. Az édesanya hónapokig vigyázott otthon a gyermekére, hiszen az óvodák sem működtek. Akkor még nem sejtették, hogy ez az időszak az utolsó az életben, ami alatt közös élményeket gyűjthetnek, az amúgy is bensőséges kapcsolatuk pedig még szorosabbá vált.

Megérezte, hogy baj van

A végzetes nap reggelén a szokásaiknak megfelelően anya és lánya együtt indultak el otthonról.

„Bementünk a közértbe, hogy Kiarának vegyek a kedvenc tejszeletéből. Aztán elindultunk az óvodába, és út közben megreggeliztünk, közben beszélgettünk. Mondtam neki, hogy nagyon szeretem, és a délutáni játékot tervezgettük„ – mondta a Borsnak a gyászoló édesanya, akit délután telefonon hívott a sógornője. Zsuzsanna nem is tudja, miért, de megérezte, hogy baj van.

„Azt mondta, siessek, mert Kiarát a Csillag téri körforgalomnál elütötte egy teherautó. Mire odaértem, már a mentősök próbálták a kislányomat újra­éleszteni. Legalább egy órán keresztül mindent elkövettek, de nem tudtak rajta segíteni. Sosem felejtem el, hogy mennyire könyörögtem az orvosnak, hogy segítsen Kiarán, de teljesen tehetetlen volt. Most úgy érzem, minden hiábavaló az életemben, semminek nem látom az értelmét” – csuklott el Zsuzsanna hangja. Az anya a saját bevallása szerint nem táplál haragot sógornője iránt, de szeretné megtudni a teljes igazságot a baleset körülményeit illetően.

Szemtanúkat keres az édesanya

Zsuzsanna arra kéri a szörnyű baleset szemtanúit, jelentkezzenek nála vagy a rendőrségen.

„Az emberek mindenfélét mon­danak, én pedig beleőrülök a bizonytalanságba. Van, aki szerint Kiara szaladt az autó elé, más úgy emlékszik, hogy mindketten elestek, de van olyan verzió is, hogy a sógornőm a telefonját nyomkodta, és még mondta is a kislányomnak, hogy nyugodtan menjen előre” – részletezte Zsuzsanna. Az anya senkit sem szeretne ártatlanul vádolni, de abban bí­zik, hogy a valódi felelősök elnyerik méltó büntetésüket.

„Azt sem tudom, hol áll a fejem! Olyanokat is terjesztenek a városban, hogy Kiara szándékosan ment a teherautó alá, mert meg akart halni! Ilyen nincs! Az én kislányom egy rendkívül életvidám gyerek volt. Hatévesen már nagyon ér­telmes volt, én mindent megtanítottam neki, amit ennyi idősen tudni kell. Ha lelépett az úttestre, mindig körülnézett, és csak a zebrán volt hajlandó átkelni” – emlékezett vissza Zsuzsanna.

Az anya tudja: egy idő után új életet kell kezdenie, de egyelő­re képtelen a jövőre gondolni.

„Nem tudok aludni, ezért nem is álmodom Kiarával. Nyugtatót sem fogok szedni, szembe kell néznem a valósággal. Most az a legfontosabb, hogy a kislányom megkapja a végtisztességet, aztán pedig arra teszem fel az életemet, hogy minden kiderüljön.”