tóth gabi
Mindenét elveszítette és kerekesszékbe kényszerült az 58 éves Lénárt Zoltán egy közlekedési baleset miatt. Állítása szerint az ügyet csak szabálysértésnek minősítették, amit képtelen elfogadni, így tovább harcol az igazáért.
Pár másodperc alatt tönkrement az életem
– kezdte a Ripost-nak Lénárt Zoltán. A férfi még 2018 július 2-án szenvedett szörnyű balesetet Budapesten, egy XVIII. kerületi kereszteződésben. Azóta nem csak vezetni, járni sem tud.
Futárként dolgoztam egy vendéglőnél. Éppen jöttem vissza egy címről, amikor az egyik kereszteződésben jobbról érkezett egy nő, aki nem adta meg az elsőbbséget… Még csak reagálni sem tudtam, beleszaladtam az oldalába, onnan pedig két oszlopnak ütköztem, amik kidőltek. Lefejeltem a kormányt, de hiába voltam magamnál, nem tudtam lábra állni és kiszállni az autóból. Mentő rohant velem az Amerikai útra, ahol kiderült, stroke-ot kaptam
– mesélte szomorúan.
Sokáig ápoltak, majd átszállítottak egy másik kórházba, onnan pedig egy elfekvőbe, ugyanis lebénult a bal kezem és képtelen voltam lábra állni. Néhány hónapig kezeltek, majd hazaküldtek, mondván: nem vagyok rehabilitálható. Kerekesszékbe kerültem.
Mindez hatalmas csapás volt a vezetésmániás férfi számára, aki hamarosan kénytelen volt szembesülni azzal, hogy nem csak egy szenvedélyét és a járás képességét veszítette el.
Az egész életem tönkrement a baleset miatt. A nővérem és a sógorom járt ápolni, mert pelenkázni és ágytálazni kellett. Később elveszítettem az albérletemet, majd a barátnőmet is...
Bár a férfi sógora talált egy rehabilitációs központot, Zoltán gyógyulással kapcsolatos reményei hamar szertefoszlottak.
Több hónapot után sikerült lábra állítaniuk, de kiderült, a lábam annyira gyenge, hogy térdprotézisre van szükségem, mert nem bírta el a testemet. Megműtöttek, és ülhettem vissza a gurulós székembe…
– sóhajtja a férfi, akit időközben leszázalékoltak.
Miután sok helyen dolgoztam, de kevés helyen jelentettek be, ezért nem volt meg a szolgálati időm, így nem kapok rokkantnyugdíjat. A fogyatékossági támogatás 23 ezer forint. Szerencsére a nővérem befogadott, most az ő terhük vagyok. Jelenleg van egy kis helyem, ahol eltölthetem a napot. Tudok enni, ha elém rakják, és segítséggel fürödni is. Bottal képes vagyok pár métert megtenni, de hosszútávon tolókocsiban ülök.
S hogy mi történt a vétkes sofőrrel?
Szabálysértésnek minősítették az ügyet, a baleset miatt négy hónapra bevonták a jogosítványát és 70 ezer forintot fizettetek vele, ami felháborító. Még csak meg se keresett, hogy bocsánatot kérjen, pedig ő él boldogan, én pedig mozdulni sem tudok! Igazságot követelek, de tudom: ha megbüntetik, én már akkor sem kapom vissza az életemet.