Megint kiakadtak a Pesti úti idősotthon áldozatainak hozzátartozói, nem véletlenül

Három megrázó történet. Csüri Krisztián, G. Attila és J. K. Katrina történetét a Ripost mutatta be, hárman a Pesti úti idősotthonban veszítették el hozzátartozójukat a járvány idején. Azóta 52-re nőtt az elhunytak száma, sokan pedig a gondos kórházi ápolásnak köszönhetően meggyógyultak. A gyászolóknak külön fájdalom, hogy vannak, akik őket hibáztatják, amiért otthonba adták és nem vitték haza hozzátartozójukat, amikor látták, hogy november óta romlanak a körülmények. Pedig erre nyomós okuk volt.

Csüri Krisztián édesanyja 2017-ben önként és örömmel költözött be a Pesti úti otthonba, ő és a fia is úgy vélték, itt megfelelő ellátást fog kapni. Krisztián is, a felesége is tartós beteg, nem tudták ellátni az idős Julika nénit.

„A főváros volt a fenntartó, ezért bíztunk benne és akkor még rendezett, kulturált intézmény volt, édesanyám nagyon jól érezte ott magát” – mondta Krisztián.

„Miután novembertől romlani kezdett a helyzet, el akartuk hozni, de nem engedték, hogy mi vigyük kórházba. A Batthány otthonban két hónap után derült ki, hogy nem tudják fogadni, utána még három másik helyet megkerestünk, de mindenütt hosszú a várakozási idő. Én daganatos beteg vagyok, a feleségem alig tud járni, 28 négyzetméteres albérletben lakunk. Bejártunk hozzá és elláttuk, amíg lehetett, a látogatási tilalmat követően romlott hirtelen az állapota.”

Hasonlóan járt G. Attila és J. K. Katrina is: Attila édesanyjának amputálni kellett mindkét lábát.

„Éveken át itthon gondoztuk, de gyerekeink is vannak, dolgozunk és amikor már állandó felügyeletre szorult, helyet kerestünk neki. A Pesti úti otthonról akkor csak jókat hallottunk” – mondta a Ripost-nak megtörten Attila. „Tavaly ősszel kezdődtek a problémák, de amikor csak lehetett, bent voltunk nála, és ha szóvá tettük a hiányosságokat, mindig megnyugtattak, hogy az csak átmeneti.”

Katrina férje súlyos gerincproblémákkal küzdött, felesége már nem tudta mozgatni, ellátni, ezért döntöttek úgy, hogy otthonba költözik.

„Minden nap bent voltam nála, etettem, mosdattam, de már nem mertem otthon magára hagyni. Azt gondoltam, a szakemberek kezében jó helyen lesz. Amikor láttam, hogy a helyzet egyre rosszabb, megbeszéltük a fiammal, hogy elhozzuk. Ezt már nem tehettük meg, mert lezárták az otthont és bekövetkezett, amitől a legjobban féltettem: magára maradt és nem látták el” – mondta lapunknak Katrina.

„Fiam, inkább hagyd, ne szólj senkinek” Attila és Krisztián is arról számolt be lapunknak: édesanyjuk, Julika, illetve Zsuzsa arra kérte őket, hogy ne kérjék számon az intézmény dolgozóit, vezetőit, mert attól tartottak, hogy akkor a sorsuk még rosszabbra fordul, rajtuk töltik majd ki a mérgüket. Ezek az idős, beteg asszonyok féltek a Pesti úti Idősek Otthonában.