„Amíg élek, nem felejtem el azt a pokoli hajnalt” – megszólalt a Deákon megkéselt fiú nagymamája

Szinte felfoghatatlan, ami ezt a családot sújtja, hiszen évekkel ezelőtt meghalt a meggyilkolt fiú édesapja, az ő halála előtt nem sokkal pedig az édesanyjától is örökre el kellett búcsúzniuk. Ezután a családot az erős, művelt nagymama tartotta össze, aki nem csak Lászlóra, hanem a kishúgára, Annára is felügyelt.

„Lacikámnál nem volt szerethetőbb gyerek a világon, ezért is bánt nagyon, hogy sokan egy róla megjelent, előnytelen kép alapján ítélték meg… Ami a legjobban felháborít, hogy cigány kontra magyar kérdés kreálódott az unokám halálából, holott semmi sem állt tőle távolabb. A mi családunkban csak jó és rossz emberek léteznek, a származása, vagy a bőrszíne alapján soha, senkit nem ítéltünk meg” – mondta elkeseredve a Blikk-nek Csoma Sándorné, hozzátéve, hogy a fiú a magyar nép eredetét kutatta, és három nyelven is kifogástalanul beszélt. „Amíg élek, nem felejtem el azt a pokoli hajnalt, amikor arra ébredtünk Annácskámmal, hogy Laci imádott kutyája veszettül ugatja a garázsajtót. Mivel nem tudtunk a garázsba bejutni, azonnal hívtunk egy zárszerelőt, de a legnagyobb megdöbbenésünkre Laci barátját, Bencét találtuk ott sokkos állapotban. Mint kiderült, a gyilkosság helyszínéről szaladt ide és bújt el. Még mielőtt kikérdezhettük volna, hogy mi történt és hol van Laci és Gergő, megérkeztek a rendőrök. Ők mondták el, hogy megölték. A szegény fiú végignézhette a borzalmas eseményeket, pánikba esett, ezért rohanhatott a számára biztonságot jelentő garázsunkba.”

A nagymamához eljutott az a hír, hogy a gyilkos édesanyja bocsánatot akar kérni tőle, ám ő erre nem tart igényt.

„Az unokám arcára egy könnycsepp volt tetoválva. Amikor az anyukája meghalt, a fájdalomtól már sírni sem bírt, ezért azt kérdezte tőlem: miért nem tud ez a könnycsepp nagyobbra nőni. Én már nem tudok tetováltatni, de ha tudnék, az arcom két oldalán egy-egy hatalmas könnycsepp gördülne végig…” – tette hozzá a nagymama a Blikknek.