kulcsár edina
Sorra érkeznek a RIPOST szerkesztőségébe azok, akiknek a hozzátartozói a fővárosi fenntartású Pesti úti Idősek Otthonában hunytak el, újabb és újabb bizonyítékokat hoznak arról , hogy nem gondoskodtak megfelelően az idős emberekről. Azt mondják, ez nem csak az ápolók hibája volt: egy egész emeletre, 80 betegre csak egyetlen egy gondozót adott a főváros. Novembertől esztelen takarékoskodásra kényszerítették az intézményt. Ez pedig hozzájárulhatott a koronavírus járvány kirobbanásához. Sikerült szóra bírnunk egy ápolót is.
Újabb részleteket tudtunk meg a Pesti úti idősotthon működéséről.
J. K. Katrina, aki a napokban temette el 73 évesen elhunyt férjét, elmondta a RIPOST-nak, hogy az intézményben novemberben hirtelen megváltoztak a dolgok. Pontosan látott mindent hiszen naponta látogatta a férjét.
Szerinte a fővárosi fenntartású otthon nem véletlenül lett a járvány gócpontja, szerinte elképesztő állapotok uralkodtak, ritkán takarítottak koszos volt minden, az idős betegeket sem látták el megfelelően, nem véletlen, hogy a férje rühes lett.
– Én vettem észre, hogy véres a pólója, és csupa seb a teste – emlékszik az özvegy. - Elájultam, mikor megtudtam, hogy rühes, amit egyértelműen a higiéné hiánya okoz. Nem látták el, nem törődtek vele, én vásároltam gyógyszereket, kenőcsöket, naponta mosdattam, kezeltem. Ha én nem, akkor senki! Amikor a saját vizeletében találtam rá, a nővér azt mondta, biztosan kiöntötte a teát. Hát nem tea volt, de ha az lett volna, akkor abban hagyják feküdni? - kérdi az özvegy, aki választ keres arra, hogyan történhetett meg mindez. Katrina férje mellett egy idős bácsi feküdt, aki Amerikából jött haza, mert nem élt már egyetlen hozzátartozója sem, így került az otthonba. Az asszony szerint vele se törődtek.
- Egyszer azt hallottam, hogy egy bácsi kiabál a nővér után: „ne vigye el, ne vigye el, éhes vagyok!” Az volt a vacsorája. Nem segítettek neki megenni, és mivel egyedül nem tudott enni, ezért egyszerűen elvitték az ételt tőle, nem törődve azzal, hogy egy falatot sem evett. Én adtam neki enni a férjemnek bevitt ételből. Már a bácsi is meghalt azóta – meséli a gyászoló asszony.
Bár legkönnyebb lenne a gondozókat hibáztatni, Katrin szerint ez nem ilyen egyszerű: ugyanis nagyon kevesen voltak, Például hétvégén az egész emeleten, ahol a férjével együtt 80 idős beteg lakott, egyetlen egy ápoló volt. Nyolcvan emberre! Ezért is esett kétségbe, amikor a járvány miatt lezárták az intézményt és nem mehetett be többé a férjéhez.
- A legrosszabb az volt, hogy nem is tudtam vele beszélni – mondta az asszony. – Senki sem segített még a telefonját sem tették töltőre, elérhetetlenné vált és az intézményben sem vették fel a telefont. Amikor végre beszélni tudtam valakivel és kérdeztem, hogy van a férjem, azt válaszolta szó szerint, tudom, mert annyira szíven ütött: „elvan a maga kis világában”. Mégis, mit jelenthetett ez?!
A férje végül kiszáradással került kórházba, ami azt jelenti, hogy nem etették-itatták, talán mert nem volt hozzá elég személyzet. A kórházi zárójelentés szerint ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy két nappal később elhunyt. Ugyanígy kiszáradással került kórházba korábban Csüri Krisztián édesanyja, akiről tegnap írtunk. A gondozók hiánya vezethetett ahhoz is, hogy begyógyszerezték a betegeket, így kevesebb gond volt velük.
„Elképesztő spórolás kezdődött” A RIPOST- nak több, korábban az intézményben dolgozó elmondta: tavaly nyáron még legalább 5, de leginkább 6-7 ápolót kellett biztosítani emeletenként. Aztán hirtelen esztelen takarékoskodásra kényszerítették őket. A dolgozók úgy tudják, hogy a főváros minden indoklás nélkül elvette a pénzt az idősotthontól. - Elképesztő spórolás kezdődött novembertől – mondta az egyikük, aki a még ott dolgozó kollégái védelmében nyilatkozott, de kérte, hogy arcát, nevét ne hozzuk nyilvánosságra. - Nem kaptunk elég tisztító- és fertőtlenítőszert, jöttek-mentek az új dolgozók, kevesen voltunk, már nem tudtuk ellátni rendesen a lakókat, és hiába mentünk az igazgatóhoz panaszra. Elegem lett ebből az embertelenségből és inkább eljöttem.