Ezt írja egy koronavírusos magyar ápolónő levelében a frontvonalról

„A levelet senki ne vegye magára, és fogják fel úgy, hogy én is csak ember vagyok, egy véleménnyel, amit jó szándékból osztok meg.”

Nem degradálni akarom ezt a vírust, ami nem, nem olyan mint egy influenza, de nem, nem kerültem lélegeztetőgépre, az ismerősöm se, aki 67 éves, és még jó páran nem.

„Azért hal meg a nagyi tüdőgyulladásban, mert a kicsit beteg unoka meglátogatja...”

Sok dolgot láttam már a kórházban, hogy hány ember mibe tud belehalni, kórházi szövődményként, hányszor látom, hogy azért hal meg tüdőgyulladásban, mert az unoka amúgy kicsit betegen meglátogatja az egészséges nagyit, és hopp, ebből lesz a baj, és még mennyi mindenből, amiről könyvet tudnék most írni. Csak azt nem úgy dokumentáljuk le a patológián, ahogy kéne, pedig évente 100-szor többen halnak, és fognak is belehalni másba az idősek, mint most a „divatos” koronába. Személy szerint én jobban féltem az Ebolától, de ez csak én vagyok. De ettől függetlenül: a KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY KOMOLY DOLOG!

Sok hivatalos infót nem írnék le, érhető okokból.

„Sok fejben nem lehet rendet tenni”

Nem akarok a fejekben rendet tenni, mert sok fejben amúgy se lehet. Magyarország a 10 millió orvos országa lett, nem vehetem fel a harcot velük, ahogy a rengeteg orvos kolléga, az ÁNTSZ, a Népegészségügy, a Nemzeti Virológiai Labor sem, akikkel napi szinten kommunikálok. Manapság egy olyan nő, aki 10 éve a 3. gyerekével ül otthon, a gép előtt, ő jobban tudja, hogy Olaszországban miért olyan a helyzet, amilyen, holott még az országból se lépett ki soha életében. Aki járt már ott, kábé sejtheti milyen kaliberű az ország (én már kórházban is voltam ott).

Félünk egy olyan vírustól, amit a médiából ismerünk, még a wikipédiát se bírtuk felcsapni. Nem baj, félni kell, ez így van jól. De a higiénia nagyon fontos, és magunkra, szeretteinkre, és másokra vigyázni emberi kötelességünk!

„Bizony el fog menni 5 naponta egy kenyérért a boltba”

Meg kell állítani a vírust, de a pánikot és az emberi butaságot is meg kellene... de halkan azért megjegyzem, inkább legyen mindenki ön-avanzsált orvosmami, aki otthon ül és retteg, mert tényleg így fog lassulni ez a járvány. Ez nem baj, és ez jó valahol.

De el kell fogadni, hogy nem mindenki fog most otthon ülni, mert egyedül él, és el fog bizony menni 5 naponta egy kiló kenyérért a boltba. Sőt, le fogja vinni a kutyát sétálni.

„Nem kell napi 10 gyűlöletposzt”

Nem kell ezekről az emberekről napi 10 gyűlöletposzt. Lehet hogy a posztokat írók nem hallották, hogy ez a vírus nem úgy terjed, hogy kimegyek a lakásból, és puff, máris lélegeztetőgépre kerülök és meghalok? Nem tudom, nem tudom őket megkérdezni, én itthonról, a sokadik emeletről nézem már hetek óta, hogy milyen szép az idő odakint.

„Én is elkaptam a koronavírust, de most jó itthon ülni egy kicsit”

Lehet velem van a baj, de én nem unatkozom. Sőt, nem várom, hogy menjek dolgozni, a hónapban 214 órát kellett volna menjek, mert nővérhiány van az osztályomon. Jó itthon ülni, 1 éve nem voltam szabadságon, imádom, hogy végre van időm semmittenni. Az kicsit rossz, hogy egyedül vagyok, de kibírható. Pedig van férjem. Akin, tudom, szintén át fog menni a koronavírus, vagy már át is ment, csak nem tudja. Utóbbit majdnem 100% bizonyossággal mondom. Otthon nyomja a home-officet, ha kilép, teljes biohazard kosztüm. Most ő is picit pihizik.

„Nálam enyhe hasmenéssel, hőemelkedéssel, szaglás elvesztésével kezdődött”

Szóval itt ülök a sokadik emeleten hetek óta, amiből jó pár hét lesz még. Kicsit talán fölöslegesen, de nem baj, fő a biztonság. Most jött meg az eredményem: COVID-19 pozitív. Ezt eddig is tudtam, de meglepett, mert a tüneteim java már lement. Megfigyelhető Magyarországon és a kollégákon is, hogy enyhe hasmenéssel kezdődött, nem éreztünk ízetek, szagokat, pici hőemelkedés, légszomjunk volt 1-2 napig, és fájt a mellkasunk. Ennyi. Mi jól jártunk. Van olyan kolléga, akinek ha lehetne temetni, most el kellene menni a temetésére. Mert ő nem volt szerencsés. Belehalt, elég fiatalon. Csupaszív nő, de sajnos rengeteg immunbetegsége volt, és 2-szer operálták apróságokkal, amik hiába kis műtétek voltak, most nagyon nem jókor jöttek.

„Egy koronás beteget ápoltam napokig”

Én elkaptam, mert egy utólag kiderült koronás beteget ápoltam napokig. A napomat abban a kórteremben töltöttem, kb. 12 óráig nem ettem, nem ittam, wc-n se voltam kint, bár mitől kellett volna...? Pozitív lettem, hát Istenem. A kollégák, akiknek az előző napokban nem volt ennyi dolguk a beteggel, de azért ápolták, ők a szintén koronás hozzátartozókkal is kontaktba kerültek. A kollégáknak megvan a 3-szori negatív tesztjük, tünet nélkül letudták a karantént. Én nem, de nem bánom, számomra, jobb ezen most így túlesni.

„Akik osztják az észt, azoknak a fele már elkapta”

Hogy mi a tanulság? Jó helyről kell informálódni, hogy azért nem úgy terjed ez a vírus, hogy elolvasom a mamiblogon azt a szót, hogy korona, és máris beteg lettem. Úgyhogy nem kell megkövezni azt, aki esetleg elmegy most sétálni a jó időben, és jaj neki, ha 2 méterrel közelebb megy valakihez, pláne ha tünetmentes, és nem köhög, tüsszög. De, azok, akik néha ész nélkül osztják az észt, le merem fogadni, azoknak a fele már elkapta, csak nem tudnak róla. Villamoson, boltban, bulikban.

„Be lehet 10-zel szorozni az adatokat”

Aki fiatalabb, és nincs komoly betegsége, lehet észre se veszi a dolgot. De nem mindenki szerencsés, sajnos sokan bele fognak halni. A kormány célja nem az, hogy megállítsuk a fertőzést, hanem lelassítsuk, mert összeomlana az eü rendszer. Megállítani teljességgel nem lehet. A hivatalos kormány honlapján látott számokat bátran be lehet szorozni 10-zel. Komolyan.

„A mezei influenza is bármikor megölheti az időseket, ha tüdőgyulladást okoz”

A nagyon idős beteg, akit ápoltam, és egyébként nagyon cuki néni volt, sajnos elhunyt. Szomorú, de ez ilyen. Egy mezei influenza is bármikor megölheti ezt a korosztályt, ha tüdőgyulladást okoz.

„Nekem nincs tünetem, csak híztam 2 kilót”

Nekem mára nincs tünetem, kicsi hőemelkedés, és sikerült híznom 2 kilót már. Én szerencsés vagyok. A férjem is, aki most nem itt lakik velem. Más nem lesz az. De ne azok pánikoljanak a legjobban, akik 30 évesek, semmi bajuk, és 200 km-re laknak anyóstól/apóstól. Kell félni, de módjával, és senkit nem bántani szeretnék, de tényleg nem úgy terjed a korona, hogy én leírom ezt a szót.

Mindenki vigyázzon magára, szeretteire, embertársaira, jó egészséget, egyetek sok vitamint, figyeljetek a higiéniára, hordjatok maszkot és fölösen ne spájzoljatok, ha baj van, akkor pedig háziorvost értesíteni telefonon! Mindenkinek jó egészséget, és a legjobbakat!