kulcsár edina
Megdöbbentő történet miatt keresték fel a Ripostot. A Miskolcon élő Illés Gábor lelkiismerete miatt fordult lapunkhoz és a hatósághoz. Elmondása szerint fiát fél éve tartóztatták le, azóta ül börtönben. Méghozzá azért, mert ő, vagyis a saját apja hazudott. Lapunknak a kétségbeesett apuka meséli el a történetüket.
A kórházi karbantartóként dolgozó miskolci férfi szinte bármit megtett egyetlen fiáért Ádámért, aki most mégis börtönben ül. Méghozzá az ő hibájából.
„Gyötör a lelkiismeret”
– kezdte a Ripost-nak Illés Gábor.
„Attilát kiskorában fogadtuk örökbe a feleségemmel, ő volt minden vágyunk, akiért az életünket adtuk volna. Mesébe illően indult az életünk, hiszen nem volt gondunk semmire, ráadásul, ahogy Ádám cseperedett, kiderült, hogy nagyon is sokra fogja vinni, hiszen az iskolában remekelt. Olyannyira kitűnt a többiek közül, hogy kijavította órán a tanárok anyagait és foglalkozott a társaival is. Nagyon büszkék voltunk rá. De aztán minden megváltozott, amikor az édesanyja idejekorán meghalt” – mondja az apuka.
Az apa szerint Ádám még nagyon fiatal volt, amikor az édesanyja elhunyt, de a halálhír mindenkit megviselt. A fiú az iskolában rossz társaságba keveredett, amitől teljesen megváltozott.
„Három iskolát jelöltünk meg a továbbtanulásra és mivel ő nagyon okos ezért mindenhova felvették” – folytatta.
„Az iskolában néhány nap múlva kiderült, hogy egy másik osztályba jár egy ismerőse, így átkérte magát az ő csoportjába. Elsőre nem gondoltuk, hogy probléma lehet belőle. Ám az egyik nap kaptam egy telefonhívást. Az iskolából kerestek, azt mondták, hogy a fiam egy hete nem jár az iskolába, ezért megrovásban részesítik. Nekem erről fogalmam sem volt. Mindig kérdeztem, hogy mit tanult, és ő szépen el is mondta. De kiderült, hogy igaz és valóban nem járt be. Elvették a családipótlékot tőlünk, ami miatt nehezebb helyzetbe kerültünk.”
Ádám ezután egyre inkább ellenséges lett az apjával, aki nem értette mi történik fiával.
„Alig akart beszélni velem”
– mondta a férfi.
„Később kisebb lopásokon kapták, ami miatt elsőnek csak figyelmeztették, ám ő nem hagyott fel vele. Amikor elfajultak a dolgok, egyszer rám támadt kalapáccsal, de láttam rajta, hogy nincs magánál. Ekkor ő börtönbe került, amitől nekem megszakadt a szívem. Amikor végre kiengedték közös foglalkozásra, beszélgetésre jártunk, amitől rengeteget változott a helyzet. Újra munkát keresett és órákat beszélgettünk. De aztán az egyik éjszaka felriadtam a motoszkálására. Kimentem a szobámból és láttam, hogy fogja a kocsikulcsot és a telefonomat, amit közösen használtunk. Én megkértem, hogy maradjon, ne menjen el ilyen későn, de ő nem tágított. Vitatkozni kezdtünk és ő elment. Felhívtam az egyik rokonunkat, hogy segítsen, de ő felhívta a rendőrséget és azt mondta nekik, hogy Ádám meglökött engem és úgy vette el az értékeket” – mondta az apa.
Gábort behívták a rendőrségre, ahol állítása szerint megijedt és azt mondta, fia valóban meglökte. De ez nem volt igaz.
„Megijedtem, hogy mi fog történni a fiammal” – mondta.
„Azt mondtam, hogy meglökött Ádám, ám arra nem számítottam, hogy emiatt rablásnak fogják minősíteni az ügyet és letartóztatták őt. Már fél éve van börtönben, nem láthatom őt, nem beszélhetek vele. Már a kihallgatás utáni héten is megkerestem a rendőrséget, hogy elmondjam: hamisan tanúztam, de őket nem érdekelte. Így megkerestem a Reménytelen Ügyek Jogvédő Egyesületét, hogy segítsenek jóvá tenni a hazugságomat és kihozni a börtönből az ártatlanul szenvedő fiamat.”
Még folyik az eljárás
Lapunk megkereste a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület elnökét Vidák Aladárt, aki elmondta, hogy jelenleg is folyik az eljárás Ádám ügyében.
„Az édesapa zaklatott állapotban keresett meg minket” – kezdte Aladár. „Mivel büntetőeljárásról van szó, ezért nem vehettük félvállról az ügyet. Végig hallgattuk. Az apa jegyzőkönyvbe elmondta, hogy hazudott a rendőröknek, tévesen állította azt, hogy meglökte a fia, és már megbánta. Ezt a nyilatkozatot elküldtük a rendőrségnek, ami miatt elindult az eljárás. Mi sértetti segítőként vagyunk jelen az ügyben, és az álláspontunk szerint egyáltalán nem is lehetett volna rablásnak minősíteni az ügyet, hiszen a telefont közösen használták a kocsi pedig Ádám nevén van, tehát azt bármikor elvihette volna.”