Két kisgyerekkel menekült a tűzből a család

Fedél nélkül maradt egy erdőkertesi család. Mindenük odaveszett, amikor pénteken kigyulladt a házuk: bútoraik, ruháik, pótolhatatlan fényképeik és emléktárgyaik. Mire a tűzoltók kiértek, már az egész ház lángokban állt. A tüzet ugyan eloltották, de az épület lakhatatlan.

A Ripost megkereste a szerencsétlenül járt családot. Még nem tudták feldolgozni, hogy egy élet munkája veszett kárba.

„Megfürdettük a gyerekeket, lefekvéshez készülődtünk„ – emlékszik a tragikus estére Vinczéné Katalin, akinek a szülei szintén velük éltek. „Éreztünk ugyan egy kis füstöt, de mivel néha a kandalló is füstölt, nem vettük észre, hogy baj van. Ahogy besötétedett és kinéztem az ablakon, erős fényt láttam. Akkor ijedtem meg, a tető lángokban állt!”

A szülők mindent hátrahagyva menekültek ki a házból a dermesztő hidegbe 10 éves kislányukkal és 5 hónapos kisbabájukkal és a nagyszülőkkel.

„Mínusz tíz fok volt, a kislányomon pedig csak egy hálóing, nem volt idő öltözködni. Láttuk, ahogy a tető leégett, akkorra már az áram is elment. Semmit sem tudtunk kimenekíteni, csupán a táskákat kaptuk fel az iratokkal, és a kutyánkat, a cicánkat mentettük„ – sírja el magát még most is a családanya. „Égig értek a lángok, mi pedig a szüleimmel és a két gyerekkel végignéztük, ahogy elég az otthonunk. A gyerekek sose sírtak még annyit, mint akkor éjjel.”

A szülők próbálják tartani a két kislányban a lelket, előttük erősnek mutatkoznak, ami nagyon nehéz. Kata fivérénél húzzák meg magukat mindannyian, akinek szintén van családja, így tízen szoronganak a kis lakásban.

„Legjobban a gyerekekről készült fényképeket sajnálom, azok pótolhatatlanok„ – mondja elcsukló hangon az elkeseredett édesanya. „A babának még pelenkája se maradt, se ruha, se semmi, még a gyógyszerek is odalettek, pedig cukorbeteg vagyok. Mindenünk odalett!”

A családnak egy jó barát segít a nehéz időkben, ő kezdeményezett nekik gyűjtést is. Már rengetegen jelentkeztek: összegyűlt ruha, tisztálkodó- és mosószer, viszont a házat is helyre kell hozni. Ehhez építőanyagra, pénzre van szüksége Csabának és Katának.

„Nagyon hálásak vagyunk az összefogásért és a környékbeliek minden segítségéért„ – teszi hozzá a fiatalasszony. „Reménykedem, hogy segítséggel újra tudunk otthont nyújtani a kislányainknak.”