kulcsár edina
Az áldozatot 16 éves koráig nagybátyja nevelte, de amikor a lány megismerkedett későbbi gyilkosával, elköltözött tőle.
Újabb döbbenetes részleteket tudott meg a Blikk a Ladik utcai gyilkosságról. A lapnál jelentkezett az áldozat, K. Nikolett nagybátyja, aki a feleségével 16 éves koráig nevelte a fiatal lányt.
Szeptemberben egy szinte felismerhetetlenségig összeroncsolt fejű holttestet találtak a III. kerületi Ladik utcában. A rendőrök megállapították, hogy a nő bűncselekmény áldozata lett, gyilkosa többször fejbe ütötte, majd megfojtotta. A test mellett ott volt mobiltelefonja, annak alapján jutottak el a lány nevelőapjához – a férfi nevén volt a készülék –, majd az édesanyjához, akinek a DNS-mintája alapján azonosították K. Nikolettet.
A rendőrség gyanúja szerint a fiatal lánnyal a barátja, a 26 éves Sz. Tamás végzett.
„Nikit hat hónapos kora óta én és a feleségem neveltük. Niki a bátyám fiának a gyermeke. Egy pincében találtunk rá és testvérére, így magunkhoz vettük őket. Nyugodtan merem állítani, hogy királynőként kezeltük mind a két lányt. Niki csakúgy, mint az összes gyerekem, mindent megkapott, amire csak vágyott, egyetlen kérésünk volt: rendesen tanuljon. Nem is volt vele semmi probléma, remekül tanult, szófogadó, igazi mintagyerek volt, ameddig fel nem tűnt az életében ez a férfi, aki később megölte” – mondta elkeseredetten a nagybátyja.
A nevelőszülőknek furcsa volt, hogy hiába kérték Nikit többször is, mégsem mutatta be nekik a választottját. Az addig példás magaviseletű lány hirtelen több szabadságra vágyott, amit a nevelőszülők nem is elleneztek, amíg nem megy a tanulás rovására.
Niki 16 éves koráig nem is látta az édesanyját, ő ugyanis nem jelentkezett. Aztán ez a hölgy előkerült a semmiből, Niki pedig úgy döntött, hogy szeretne vele élni. Ebben jócskán közrejátszott, hogy az anyuka megengedte, hogy Niki a barátjával náluk éljen. Aztán persze, ott is kitelt Sz. Tamás ideje, Niki pedig követte őt, amikor az anyja élettársa kitette a lakásból.
„Én akkor is rendszeresen hívtam a lányom telefonon, de mindig a barátja vette fel. Szerintem akkor már komoly terrorban tartotta Nikit. Amikor végre egyszer utolértem, könyörögtem neki, hogy találkozzunk, rendezzük az életét, de a fiú nem engedte. Pokoli, amin a lányom keresztülment, és egyszerűen nem értem, miért nem kért tőlünk segítséget, amikor pontosan tudta, hogy ránk, a szüleire és a testvéreire mindenben számíthat” – töprengett a férfi.
Szeptemberben a rendőrség csöngetett a nevelőszülők ajtaján.
„Az én nevemen volt a telefon, amit megtaláltak Niki mellett, azért jöttek hozzánk. Bevittek, ott tudtam meg, hogy mi történt a lányommal. Kértem, hogy láthassam, de az állapota miatt ezt nem engedték. Aztán az anyjától vettek DNS-mintát, és akkor bizonyossá vált, hogy ő a megölt lány. Nincs borzalmasabb, mint ott állni a gyereked sírja felett. Nagyon remélem, hogy ez a gazember a legsúlyosabb börtönbüntetést kapja” – mondta dühösen a nevelőapa.
Sz. Tamást – csakúgy, mint Nikit – nevelőszülők nevelték fel. A férfi azonban hamar a bűn útjára lépett, a településen, ahol felnőtt, több házba is betört. A lánnyal való megismerkedésekor a Nyugati pályaudvaron élt hajléktalanként, lopásból tartotta fent magát. A férfit emberöléssel gyanúsítják, ő azonban tagadja bűnösségét.