Dráma Kecskeméten, felfedeztek egy rejtélyes temetőt

A Vatya-kultúrához köthető, középső bronzkori temetkezési helyet és egy szarmata településrészletet tárnak fel a szakemberek egy Kecskemét belvárosában zajló építkezés régészeti feltárása során - tájékoztatta Wilhelm Gábor ásatásvezető régész az MTI-t.A Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője elmondta: Kecskemét belvárosának a szélén, a Balaton utcában egy társasház építéséhez kapcsolódó mélygarázs területén dolgoznak régészeik.

A nagyberuházásnak számító építkezés előzetes régészeti dokumentációjának elkészítésekor egy Kr. utáni 3. századra tehető, jellegzetes szarmata település részlete került elő. A feltárások megkezdésekor nagy tárolóvermek, füstölőműhely, kemencék és szép kivitelezésű helyi készítésű, illetve római importkerámiák: terra sigiláták és amforák is igazolták a szarmaták egykori jelenlétét a területen.

A szakemberek nagyjából kétezer négyzetméternyi területen végeznek feltárást, amire korábban a belváros területén nem volt lehetőségük. A megelőző feltárások során egy középső bronzkori, Kr. előtti 1800-1600-as évekre tehető, a Vatya-kultúrához köthető temetkezési hely is előkerült.

Wilhelm Gábor kiemelte: az itt élők birituálisan vagyis kettős rituáléval temetkeztek. Ezt igazolja a területről előkerült mintegy harminc urnatemetkezés és egy "zsugorított csontváz", ami jól illeszkedik a temető rendjébe.

A régész emlékeztetett: a közösségek az őskor különféle időszakaiban gyakran temették halottaikat felhúzott lábakkal, kezeikkel az arcuk előtt, oldalukra fektetve. A most megtalált csontváz alapján megállapítható, hogy a kultúrának az idősebb periódusából származik a fiatal férfi nyughelye, amelyet később megbolygattak, amikor rátemettek egy urnát. A nekropolisz alapján is jól látszik, hogy csak minimálisan nagyobb mélyedést ástak a temetkezésül szolgáló kerámiaedényeknek.

Az urnába beletették a halotti máglyán elégetett tetem hamvait, amelyet aztán egy talpával lefelé vagy felfelé fordított tállal fedtek. Esetenként az elhunyt mellé helyezték ékszereit, fegyvereit is - tette hozzá a régészeti osztályvezető. Hangsúlyozta: később, nagyjából kétezer év múlva a szarmaták tárolóvermeik és egyéb építményeik kialakítása során azonban jelentősen megrongálták az urnákat.

A régész szerint a mostani feltárás éppen csak a szélét érintheti a messze elhúzódó temetkezési helynek. Az, hogy ilyen épségben megmaradt, annak köszönhető, hogy a 18-19. században tapasztalt jelentős homokmozgások betemették a területet. A szél gyakorlatilag egy méter vastagságú homokréteget hordott rá. A későbbi építkezések során rendszerint nem bontották meg a földet kétméteres mélységben, így a nekropolisz nem sérült tovább.