Micsoda segítség: Hotelbe költözött a hajléktalan

Cs. Zoltán egy kútnál találkozott Pesti Antallal, aki felkarolta és elmozdította a kemény hétköznapokból, majd reményt és célt adott neki. Zoltánnal annyi minden történt az utóbbi napokban, hogy egyelőre nem akart újságíróval találkozni, de ahhoz hozzájárult, hogy segítője meséljen róla, és rajta keresztül nyilatkozott a %Ripost%-nak.

Elveszítette mindenét

A 65 éves Cs. Zoltán Budapesten született, és egész életében dolgozott.

„Sofőrként és kertészként kerestem a kenyerem, de ahogy felmentek az albérlet árak, már nem tudtam kifizetni a szállásom, képtelen voltam fenntartani magam”

– mondta el.

„Rokonom, családom nincs, senki nem segített. A Széll Kálmán tér lett az otthonom, a hideg padok...”

Teltek a napok, hetek, hónapok, és bár Zoltán igyekezett adni magára, ez egyre nehezebben ment. Végül elveszítette az állását is. Igyekezett munkákat találni, de közben a fizikai állapota is sokat romlott.

„Éppen hazafelé tartottam, amikor Hűvösvölgyben egy kútnál megpillantottam Zoltánt”

– emlékszik Antal a találkozásukra.

„Odamentem hozzá. Borzasztóan fáradt volt, azt mondta, képtelen aludni az utcán. Mindig attól retteg, hogy történik vele valami, elviszik a maradék holmiját is. Annyira megsajnáltam, hogy azt mondtam magamban: ez nem mehet így tovább! Miközben beszélgettünk, kiderült, hogy szeretne munkát találni, de külseje miatt az emberek nem állnak szóba vele. Én pedig úgy döntöttem, ha ő talpra akar állni, akkor segíteni fogok neki".

Önbecsülése visszaszerzése volt az első lépés

Mivel Zoltán a hajléktalanszálló gondolatától is rettegett, úgy tűnt, az egyetlen megoldás, ha olyan helyen sikerül munkát találni a számára, ahol lakhat is.

„Zoltán akarta a változást, igyekezett tenni magáért, ez tetszett nekem”

– mondja Antal.

„Miközben az utcán élt, rengeteg alkalmi munkát vállalt. Előfordult, hogy sikerült kertészként elhelyezkednie egy nőnél, de ott nem tudott egymaga egyről a kettőre jutni.  Velem is szerényen, lehajtott fejjel beszélt, szégyellte magát. Elárulta: az emberek többsége azt hiszi, azért néz ki így, mert iszákos, pedig nem is bírja az italt. Félnek, elhúzódnak tőle.”

Antal az első alkalommal adott neki egy kis pénzt azzal, hogy fürödjön meg, szedje össze magát, és megbeszéltek egy újabb találkozót a kútnál.

„Nem jött el. Csalódott voltam. Amikor legközelebb megláttam, rögtön rákérdeztem, hogy mi történt”

– folytatja Antal.

„Kiderült, hogy fogalma sincs, hány óra, milyen nap van. De, ami a fontos: megfürdött és átöltözött. Sokkal jobban nézett ki. Lefényképeztem és feltöltöttem a képét az internetre azzal, hogy munkát keresünk neki. Özönlöttek az ajánlatok…”

Hotelben kapott szállást és munkát

Egy adyligeti hotel éppen kertészt keresett. Antal azonban nem merte úgy otthagyni, ahogy volt: manikűröst kerített. Zoltán ujjait több fagyási sérülés is csúfította.

„Szerencsére ügyes volt a körmös, és ruhákat is felajánlottak neki a posztolók”

– teszi hozzá Antal.

„Nagyon hálás volt a segítségért, többször könnybe lábadt a szeme örömében. Hát még, amikor megkapta az állást! Rögtön be is költözhetett az új helyére, van már szállása, fizetése, Szép kártyája. Amikor beköltözött, megkérdeztem, mi lesz az első dolga. Azt válaszolta:

„Végre nyugodtan kialszom magam!”

S hogy mit üzen Zoltán azoknak, akik kilátástalannak látják a helyzetüket?

„Sosem szabad feladni! Keresni kell a munkát és a lehetőséget, hiszen ez az egyedüli, ami kimozdíthat. Nem szabad, hogy lemondjunk saját magunkról!”